Párkapcsolati játszmáink 2. rész

      A párkapcsolatok hosszútávon akkor tudnak jól működni, ha benne lévő felek aktívan tesznek ezért. Ennek fontos összetevője egyéni önismeretünk mellett az is, hogy felismerjük a kapcsolatunk jellegzetességeit; ezek közé tartozhat a „játszma”, mely a rendszeresen ismétlődő kommunikációs csapdákat jelenti. Terrence Real 2008-as könyvében kapcsolaterősítési módszereket kínál a házasság javítására, és ehhez először sorra bemutatja az általa vesztes stratégiának nevezett játszmákat, melyek a leggyakrabban tetten érhetőek a párkapcsolatokban. Kapcsolatunk javításának első lépése lehet, hogy felismerjük, mely mintázatok jellemzőek a mi mindennapjainkban. Az előző bejegyzésben már bemutattam az első vesztes stratégiát, az igazság hajszolását, most pedig a partnerünk irányítása következik.

       A partnerünk irányítása a szerző szerint arra vonatkozik, amikor úgy akarunk közelebb kerülni a vágyainkhoz, hogy a partnerünkbe próbálunk ”belenevelni” bizonyos viselkedéseket. Ez a stratégia sokunk számára rendkívül csábító, amire Real a következő magyarázatot kínálja: rejtélyes módon mindig olyan emberekbe szeretünk bele, akikről azt képzeljük, hogy elkerülhetjük a sérüléseket, azonban valahogy ezek a személyek idővel mégis a legmélyebb gyermekkori fájdalmainkat tudják előhozni. Másképp mondva olyan emberekhez vonzódunk, akikkel a problémáink olyan formán illeszkednek egymáshoz, hogy végül újra ugyanazokat a csatákat kelljen megvívnunk a párkapcsolatunkban, melyet a múltban a szüleinkkel vívtunk. Tudatos szinten a boldogságot keressük, tudat alatt azonban a régi, már ismert mintázatok vonzanak minket. Sokan számolnak be arról a párterápiákban, hogy hosszú évek után értetlenül és csalódottan állnak, mert úgy érzik a párjuk olyan emberré vált, amely számukra nehezen elviselhető (leginkább olyanná, mint valamelyik szülőjük), holott a kapcsolatuk elején még nem tapasztaltak erre utaló jeleket. 

Egy jó párkapcsolatban valóban gyógyulhatnak a sebek, azonban ehhez önmagunk megváltoztatására van szükség. Amellett, hogy hiábavaló próbálkozás irányítanunk a partnerünket, mégis nagyon érthető az az igény, ami rendszeresen felbukkan a párkapcsolatokban, hogy valami olyasmit adjon meg a másik, ami számunkra gyerekkorunkban hiányzott valamelyik szülőnk részéről (kedvesség, odafigyelés, megbízhatóság, stb.). Az irányítás lehet direkt – ez a férfiak esetében gyakoribb -, vagy indirekt – ez többször jelenik meg a nőknél, manipulációnak is szoktuk nevezni. Bármelyik forma is jelenik meg a kapcsolatban, az semmiképpen sem lesz építő, ezért fontos felismerni, majd lépéseket tenni a változás érdekében. 

A következő bejegyzésekben a többi vesztes stratégiát is bemutatom, mielőtt továbblépnénk a kapcsolatépítés irányába.

Hivatkozás

Real, T. (2008) Házasság vagy szövetség? Park Könyvkiadó, Budapest.