Pánik és a szimbólumterápia

Szimbólumterápiával a pánik ellen

Egyre többen fordulnak hozzám pániktünetekkel. A pánikroham egy rendkívül ijesztő élmény. A semmiből jön és hirtelen azt sem tudjuk hogy mi történik velünk. Elveszítjük az irányítást a testünk fölött, úgy érezzük tehetetlenek vagyunk. Nagyon változatos tünetekkel jelentkezik. Szívdobogással, fulladásérzéssel, mellkasi szorítással. Egy nagyon érdekes jelenség, amely megmutatja, hogy az érzelmek, a gondolatok és a gyermekkori tapasztalatok különleges együttállása hogyan tud ál-vészjelzést küldeni a szervezetnek, amelyre persze ő ösztönösen reagál. 

A pániktünetek megszüntetése három síkon történhet. A kognitiv terápia a gondolati irracionalitásokat igyekszik kijavítani. A viselkedésterápia a testi tünetek kezelésére irányul. És van a pszichodinamikus terápia, mely a lelki zavarokat az ún. „tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani. Ilyen pszichodinamikus terápia a szimbólumterápia is. 

Ahhoz hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy a pániktünet kialakulásáért többek között egy olyan pszichodinamikai történet is felelős, ami a jelenben aktualizálódik. Ez azt jelenti, hogy történt valami a múltban, amit nem tudunk feldolgozni és a tudattalanba száműzzük.  Ez lehet bármi, kapcsolati konfliktus, agresszivitás, haláleset. A tudattalan tudatosítása fontos lépés a pánikból való gyógyulás felé. A szimbólumterápiának pont ez a célja. A szimbólumok segítenek abban, hogy ezek a ködös érzetek kézzelfoghatóvá, megismerhetővé váljanak és így a személyek gondolkodásában is jelentős változást idéznek elő.

Amikor a szimbólumterápia módszerét alkalmazom, abban kell segítenem a kliensemet, hogy megfelelően ellazuljon, relaxált állapotba kerüljön. Erre azért van szükség, mert ebben a módosult tudatállapotban nyitottabbá válunk testi érzeteink és érzelmi élményeink iránt. Átmenetileg felfüggesztődik az éber állapotban domináló logikus és racionális gondolkodásunk, és egészen más nézőpontból tudunk tekinteni problémáinkra.

A megjelenő kép származhat egy emlékből, de az is lehet, hogy eddig még sohasem találkoztunk a kirajzolódó szimbólummal.

Példa:

50 éves nő kliensem pániktünetek és szorongás miatt keresett meg. Először az autogén tréning segítségével megtanult relaxálni. A folyamat közben kognitív elemekkel a gondolkodását is sikerült racionalizálni, az automatikus negatív gondolatokat megváltoztatni. Ezután a szimbólumterápia segítségével a tudatalattijába eltemetett traumákat, konfliktusokat hívtuk elő. Egyik meghatározó élmény a virág kép hívása volt. Édeasanyja kedvenc virága jelent meg. A kép hívása után nagyon sírt. Majd elmesélte, hogy az anyukája covidban halt meg, kórházban, nem tudták meglátogatni és elbúcsúzni sem tudott tőle. Mardosta a bűntudat, hogy nem volt eleget az anyukájával, nem gondoskodott róla. A sok sírás után megkönnyebbült, több éves feszültség oldódott fel benne.  Azzal hogy sikerült megfogalmazni a bűntudatát el is kezdett dolgozni rajta. 

A belső kép és jelentése között analógiás kapcsolat van. Tehát az ok-okozati összefüggés sokszor csak magasabb szinten, a jelenségek komplexitásában jelenik meg. Emiatt lehetnek olyan részletei is az előhívott képnek, amelyek először önmagunk számára sem egyértelműek, további önvizsgálatot igényelnek. A módszer hangsúlya a belső átéléseken van, amelyeket olykor nehéz szavakban visszaadni. A terápiás hatás viszont a szavakba öntés és a mélyebb tudatosítás művelete nélkül is megvalósulhat. Megkönnyebbülést, katarzist, szemléletváltást és elfogadást élhetünk át az élmény után.

Felhasznált irodalom: 

Bányai, É., & Varga, K. (2013). Affektív pszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Beck, A. T., Emery, G., Greenberg, R. L., Zoltán, F., & Zsolt, A. (1999). A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula.