Az Amerikai Pszichológiai Társaság definíciója szerint a kiégés hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében fellépő fizikai, érzelmi vagy mentális fáradtság, ami csökkent motivációval, csökkent teljesítőképességgel, valamint saját magunk és mások felé irányuló negatív hozzáállással jár.
A kiégés sokféleképpen megjelenhet az életünkben. Először rossz közérzetet, diffúz feszültséget, krónikus fáradtságot, vagy nyugtalan alvást tapasztalunk. Ehhez aztán társulhat ingerültség, érdektelenség, motivációhiány. Végül eljuthatunk odáig, hogy reménytelennek érezzük a helyzetünket; ami korábban érdekelt és feltöltött, most már nem hoz elégedettséget. Ez a jelenség nem csak a járványhelyzethez köthető, hanem előfordulhat életünk bármely szakaszában. A pandémia azonban „kitermelt” egy olyan kiégés típust, ami sokkal szélesebb körben elterjedt, és sok esetben nehezebben is kezelhető.
4-5 hónappal ezelőtt rosszabbul álltunk a járvánnyal való küzdelemben, még nem volt elérhető távolságban a vakcina sem, mégis többen csak mostanában érkeztünk el egy kritikus ponthoz.
Vajon miért pont most jutnak el sokan a kiégésig?
1. Nincs biztos végpont
Az egyik legfontosabb dolog, ami segít megküzdeni a stresszhelyzetekkel az, ha tudjuk, hogy a helyzet átmeneti és egy ponton vége lesz. Csak egy bizonyos pontig kell kibírni, túlélni, és akkor végre minden a régi lesz. A járványhelyzet kapcsán azonban senki nem tudja biztosan, mikor lesz vége. Bár többet tudunk a vírusról, mint tavaly, és jobban be tudjuk jósolni (a tudomány segítségével) a vírushoz kapcsolódó eseményeket, nem segít, hogy újabb és újabb mutációk jönnek létre, világszerte érdemben nem csökken a fertőzöttek száma, és nem tudjuk mikor lesz elérhető számunkra a vakcina, vagy mikor érjük el a biztonságot adó nyájimmunitást.
2. Félrevezető információk
Ami szintén hozzájárul a kiégéshez, a félrevezető tájékoztatás, a rengeteg téves információ, ami nap mint nap ér minket. Hiába tart már lassan egy éve a pandémia, nem tudtunk megtanulni jól alkalmazkodni hozzá, mert folyamatosan változnak a körülmények, a járványhelyzet alakulása állandó mozgásban van. A hírekből és a social media-ból pedig ömlenek ránk az egymásnak ellentmondó információk.
3. A bevált coping technikák is „elfáradnak”
A megküzdési mechanizmusunk hatékonysága mostanra talán el is kopott. Még akkor is, ha nagyon hatékony megküzdési stratégiáink voltak (az elején), nagyon sok idő eltelt már, és ezek a stratégiák néha nem működnek. Sajnos nem térhetünk át olyan jól bevált figyelemelterelési technikára, mint a mindennapokból kiszakadva elutazni vagy társasági összejövetelt szervezni.
4. Téli időszak
A sokszor lehangoló téli időjárás sem segít. Van, hogy a házat sem tudjuk elhagyni, kinti helyszínen sem tudunk barátokkal találkozni, a sportolási lehetőség is lecsökken. Pedig már az segítheti a szempontváltást, és emelheti a hangulatunkat, ha kicsit kimozdulunk és látunk magunk körül embereket. Szóval egész nap csak ülünk a lakásban, és próbálunk a munkára koncentrálni, miközben kint hideg szürkeség van... Ez sok ember számára nagyon megterhelő.
5. Nem lehet tervezni
Lassan jön a tavasz és a nyár. Normál esetben ilyentájt már többen tervezgetnénk a nyaralást, a nyári programokat, fesztivált, esküvőt, baráti összejöveteleket. De most a tervezgetés és várakozás örömébe is bizonytalanság és aggodalom vegyül.
Egy következő cikkben hozok néhány tippet, amivel javíthatunk a körérzetünkön, ha elért minket a kiégés.
A blogbejegyzést Szalay Nikolett (Tanácsadó szakpszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása