Óvodakezdés, mint stresszforrás – „Az én kisbabám már nagy óvodás”

A gyermek körülbelül 3 éves kora körül új fejezet kezdődik a gyermek és a család életében egyaránt, mivel a gyermek belevág élete egyik legnagyobb kalandjába: elkezdi az óvodát. Azok a gyerekek és szülők, akik korábban bölcsődébe jártak, egyrészt könnyebben élik meg ezt a változást, mivel a bölcsőde során mindkét fél hozzászokott ahhoz, hogy napközben távol vannak egymástól. Másrészt viszont nehezebb is lehet számukra, mivel a bölcsődében eltöltött 1-2 év alatt szoros, napi kapcsolat alakult ki a gyerekek, társaik és gondozóik között, amit az óvodába kerüléskor meg kell szakítani. Így az óvodakezdés számukra részben a búcsúzásról is szól.

Azoknak a gyerekeknek, akik eddig a szülők iránymutatása alapján, az otthon biztonságos védőburkában nevelkedtek, azzal a kihívással kell szembenézniük, hogy nap mint nap szüleik nélkül egy új környezetben, ismeretlen felnőttek és gyerekek társaságában kell boldogulniuk.

Ez a helyzet így vagy úgy, de mindenki számára új szituációt teremt a családban, ezért normatív krízisként tekinthetünk rá, hiszen az élet természetes velejárója, mégis lelkileg és fizikailag megterhelő, és mindegyik fél részéről erőfeszítéseket igényel az új helyzethez való sikeres adaptáció.

Az óvodakezdést tovább nehezíti, hogy a gyerekek ebben az időszakban érik el az Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerinti harmadik szakaszt, amely a „kezdeményezés vs. bűntudat” alakulásáról szól. Ez szintén egy krízishelyzet, amely meghatározó az identitás fejlődése szempontjából. Az elmélet szerint az óvodáskorban tanulnak meg a gyerekek kezdeményezni és érvényre juttatni saját akaraterejüket. Az óvodáskor kezdete tehát rögtön két nagy feladatot is állít a gyermek és családja elé: egyrészt meg kell szokniuk az új helyzetet és meg kell találniuk a helyes megküzdési stratégiákat az új intézmény kihívásaival szemben, másrészt a gyermekben tombol az akaraterő, mindent maga akar csinálni, ami mindkét fél számára embert próbáló feladat lehet.

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy lehetőséget kapjanak a saját döntéseik nyújtotta szabadság megélésére, ugyanakkor igénylik a kereteket és szabályokat is. Utóbbira azért van szükség, hogy próbálgathassák, meddig mehetnek el, miközben felfedezik képességeiket és határaikat.

A gyerekek nézőpontja

Az óvodakezdés a gyerekek számára is jelentős stresszforrást jelenthet. El vannak szakítva szüleiktől, és egy rakás ismeretlen emberrel - köztük felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt - meg kell ismerkedniük, valamint meg kell tanulniuk beilleszkedni a csoportba. Vannak gyerekek, akiknek ez könnyebben megy, míg másoknak nehezebben, ami nagyban függ attól, hogy korábban mennyire találkoztak idegen helyzetekkel, és mennyi időt töltöttek távol szüleiktől.

Azok a gyerekek, akik korábban már megtapasztalták, hogy szüleik elmentek, de aztán mindig visszajöttek értük, megtanulták, hogy nem kell félniük az elválástól. Ha ez rendszeresen megtörtént a gyerek életében, akkor megszokottá vált számára, hogy a szülei újra és újra visszajönnek érte, és idővel kialakult benne az a biztonságérzet, hogy emiatt nem kell aggódnia. Ebben a bölcsődei gondozás is sokat segíthet, de akár az is hasznos lehet, ha időnként a nagyszülőkre, családi barátokra bízzák a gyereket. Másrészt ilyenkor fejlődnek azok a képességei, amelyek az idegen helyzetekhez való alkalmazkodást segítik, például hogyan fejezze ki az igényeit és vágyait egy olyan közegben, ahol nincsenek olyan szinten ráhangolódva, mint a saját szülei.

Ha viszont korábban nem volt jellemző az ilyen jellegű elválás, akkor az óvoda mindenképpen szükségessé teszi ezt. Ilyenkor reggeltől a munkaidő végéig a szülők nélkül kell lennie a gyermeknek. Ebben az esetben is, szép apránként, meg fogja tanulni a gyermek, hogy a szülőktől való távollét csak ideiglenes, és idővel kialakul benne a biztonság érzete.

A csoportba való beilleszkedés kihívásai

További nehézséget jelenthet a gyerekek számára a csoport életébe való bekapcsolódás. Az óvodai élet nagyban hozzájárul a gyermek szociabilitásának fejlesztéséhez, azonban ez nem mindig megy gördülékenyen. Ez is nagymértékben függ a korábbi tapasztalatoktól, például attól, hogy mennyire volt hasonló korú gyermekek társaságában, hiszen ez is egy tanulási folyamat. Ebben a tanulási folyamatban kulcsfontosságú az empátiás készségek fejlődése is. Az empátia képessége már csecsemőkorban is jelen van; kísérletek bizonyítják, hogy már a 2 napos csecsemő is elkezd sírni, ha mellette egy másik csecsemő sír. Azonban sokáig nem tudják megkülönböztetni és elkülöníteni saját érzéseiket a másikétól. 3 éves korukra ez a képesség már kialakul, és a társaikkal való interakciók folyamatosan csiszolják és tökéletesítik az empátiás készségeket, illetve ezzel párhuzamosan a proszociális viselkedést.

Az új helyzethez és a csoporthoz való alkalmazkodás függ attól is, hogy a gyermek milyen személyiséggel és temperamentummal rendelkezik. Az extrovertált és introvertált tulajdonságok már ilyen kiskorban is megmutatkoznak, és természetes módon az extrovertált gyerekek könnyebben fogadják az óvodai csoport nyújtotta gazdag társaséletet.

A szülők hatása az óvodakezdésre

A gyermek óvodakezdési élménye nagyban függ attól, hogy a szülők hogyan viszonyulnak ehhez az új életszakaszhoz. A gyermekek olyan kifinomult „radarokkal” rendelkeznek, amelyek által pontosan érzik azt, amit a szülők éreznek, még akkor is, ha ezek az érzések nem hangzanak el hangosan, sőt akkor is, ha a szülők maguk sem tudatosítják ezeket. Vagyis ha a szülők szoronganak az új helyzet, az elválás vagy az óvoda miatt, akkor ezt a szorongást a gyerekek is érzik és átveszik.

A szülők nézőpontja

Magyarországon nem ritka, hogy az anyuka egészen az óvodakezdésig otthon marad a gyermekével. Az óvoda közeledtével azonban hirtelen szembesülhetnek azzal, hogy a három év gyorsan elszaladt, és a gyermek, aki nemrég még pólyás csecsemő volt, mostanra óvodássá cseperedett, és egyszeriben el kell szakadnia tőlük. Ez az elválás sokszor a szülők számára is megterhelő lehet. Az óvodakezdés egyben azt is jelenti, hogy vissza kell térni a munka világába, ami három év leforgása alatt távolinak tűnhet, és a munkába visszatérve újra meg kell felelni a felnőttvilág kihívásainak és elvárásainak, amit gyermekes családanyaként sokszor nagyon nehéz teljesíteni.

Hogyan tehetjük könnyebbé az óvodakezdést?

1. Tudatosítsuk a helyzetet és készüljünk rá lelkileg! Hagyjunk időt arra, hogy felkészüljünk az új helyzetre. Érdemes pár héttel, hónappal korábban már hangolódni az óvodakezdésre, beszélgetni róla, meséket mondani az óvodáról, elsétálni az óvoda felé, bekukucskálni az óvoda kertjébe, és eltervezni, hogy mennyi mindent lehet majd ott játszani.
2. Alakítsuk ki az ovikezdéshez igazodó napirendet! Már az óvodakezdés előtt érdemes az ahhoz passzoló napirendet kialakítani. A reggeli kelést igazítsuk az óvodai időbeosztáshoz, beleszámolva, hogy reggel minden lassabban megy, az ebédet és a délutáni alvást pedig az óvoda rendjéhez igazítsuk.
3. Meséljünk saját ovis élményeinkről! Osszuk meg a saját óvodás emlékeinket, mutassuk meg, hogy nekünk milyen volt az óvoda, milyen szépségei voltak, és hogyan küzdöttünk meg a kihívásokkal.
4. Legyünk türelmesek! Miután elkezdődött az óvoda, hagyjunk időt és teret a gyerekeknek, hogy feldolgozzák az új élményeket. Beszéljük át velük, hogy mi történt az óvodában, és hogy hogyan érezték magukat.
5. Tartsunk fix érkezési és távozási időpontokat! Hasznos lehet, ha a reggeli érkezés és a délutáni távozás mindig ugyanabban az időpontban történik, mert ez biztonságérzetet nyújt a gyerekeknek.
6. Adjunk átmeneti tárgyat! Hasznos lehet, ha a gyerekek magukkal vihetik a kedvenc kis takarójukat, plüssállatukat vagy babájukat az óvodába. Ezeket a pszichológiában átmeneti tárgyaknak hívjuk, ezek segíthetnek az otthon melegét és az anya közelségét „visszahozni” a gyermek számára és fix biztos pontként szolgálhatnak az idegen környezetben.

Végső gondolat

Végül pedig a legfontosabb, hogy mi, szülők ne görcsöljünk rá az óvodakezdésre. Mi magunk élő példaként szolgálunk a gyerekeink számára, így, ha mi nyugodtak és magabiztosak vagyunk, ők is könnyebben veszik az új kihívásokat.