Összeesküvés elméletek

Szinte minden hétre jut egy-egy izgalmas összeesküvés elmélet. Akad közöttük olyan is, ami ránézésre is képtelenség, és talán csak a legparanoiásabbak hiszik el, de akad olyan is, ami végül kiderül, valóban igaz. Miért van az, hogy sokan hajlamosabbak az átlagnál könnyebben hinni ezekben a teóriákban?

Többféle ok is állhat ennek a hátterében: a válaszok keresésre a nem-tudom helyett, kontroll, biztonság, egyediség. A mainstream társadalom szélére sodródottak számára pedig ad egyfajta közös identitást is, amivel mégiscsak megélhetik a valahová tartozás élményét.

Bizonyos pszichológiai tényezők hajlamosítanak arra, hogy higgyünk ezekben az elméletekben. Ilyenek például meghatározott személyiségjegyek, kognitív hibák, szociális hatások vagy érzelmi állapotok.

A személyiségjegyek közül a nyitottság az, ami leginkább hajlamossá tesz minket. Bár általában ezt egy pozitív személyiségjegyként kezeljük, kellő tudatosság (vagy óvatosság) nélkül ez bajok forrása is lehet. A nyitott emberek általában szívesen meghallgatnak alternatív magyarázatokat is, azonban ezeket nem mindig tudják vagy akarják megfelelően ellenőrizni.

Ugyanakkor a nyitottság (az eddigiekkel ellentétben) védelmet is tud nyújtani az ilyen teóriák ellen, mivel eleve hajlamosít a kritikai gondolkodásra és szkepticizmusra.

A másik személyiségjegy, amely releváns a témában, a barátságosság. Aki alacsony pontszámot ér el (Big Five tesztekben) ezen a skálán, az általában gyanakvóbb, cinikusabb mások irányába, esetleg ellenséges, így könnyebben feltételez a cselekedeteik mögött valamilyen rejtett motivációt, ami pedig az összeesküvés elméletek alapjául szolgál.

A kognitív hibák olyan mentális egyszerűsítések, amelyek hibákhoz és torzításokhoz vezetnek a valóságérzékelésünkben. A kognitív hibák közül íme néhány, amely facilitálhatja az összeesküvésszerű gondolkodást: megerősítési hatás, szándéktulajdonítás, látszólagos összefüggési hatás. Ezek kifejtése a jelen cikknek nem témája, mert túl hosszúra nyúlna.

A szociális hatások nagyon jelentősen tudják torzítani azt, ahogyan gondolkodunk, és amit elhiszünk. Ilyen szociális hatások a csoporthoz tartozás, szociális identitás, szociális összehasonlítás vagy összességében a szociális média. Mivel szeretne legtöbb ember egy népszerű szociális arcot kialakítani, illetve azt mindenképp megőrizni, ezért személyiségtől függően hajlamosak vagyunk még a valóság észlelését is torzítani, illetve a saját kritikus gondolkodásunkat a háttérbe szorítani.

A szociális médiumok alapjában véve tartalomgyártó/megosztó és profitorientált platformok, így azok a megjelenő tartalmak igazságtartalmával annál kevésbé törődnek, mennél nagyobb kattintás számot érnek el. Viszont mennél nagyobb nézettsége van egy adott tartalomnak, annál inkább bekapcsolja a „de mi van ha...” gondolkodást.

Az érzelmi állapotokról régóta tudjuk, hogy módosítják azt, amilyen információkat észreveszünk, és ahogyan azokat feldolgozzuk. Különösen a félelem, a szorongás, a düh, a frusztráció és az unalom azok, amelyek fogékonnyá tesznek minket az összeesküvés elméletekkel kapcsolatban.

Mint látható, sok pszichológiai faktor játszik közre abban, amikor valaki elhisz egy-egy összeesküvés elméletet. Fontos azonban megemlíteni azt is, hogy ezek az elméletek nem minden esetben károsak. Sőt, akad olyan is, amelyről végül kiderül, hogy igaz. Ilyen volt például az NSA megfigyelési botrány az Egyesült Államokban. Némely elmélet nem önmagában érdekes, hanem egy erős jelzésül szolgál a társadalmi elégedetlenségről egy elnyomó, korrupt rendszerrel szemben. Így fontos, hogy minden elsőre talán összeesküvés elméletnek tűnő témával kapcsolatban kapcsoljuk be a józan, kritikai gondolkodásunkat, és vizsgáljuk meg lehetőségeinkhez mérten az igazságtartalmát. Bár kétségtelen, hogy amennyi ilyen elmélet születik, és el is jut hozzánk, ez nagyon sok időt tud felemészteni, ezért talán érdemesebb csak azokkal foglalkozni, amelyeknek hatása van vagy lehet az életünkre.