Összeesküvés elméletek

Menekültek, háborúk, globális felmelegedés, a kormány és a gazdasági érdekek, pénzközpontúság, fogyasztói társadalom, pénz, pénz, pénz és az örökös rohanás a pénzért. És akkor ott vagyunk az összeesküvés-elméleteknél és a világot irányító sötét erőknél, magányos elkeseredésben, mert valami baj van a világgal – de ha nem a világgal, akkor bizonyára velem. Ezek már biztos üldöztetéses téveszmék vagy paranoia a legjavából…

És akkor mit tegyek? Nem vonhatom ki magam a világból, hiszen az megfutamodás lenne, de nem tudok egyetérteni ezekkel az értékekkel sem! Frusztrált vagyok, félek mindentől, félek attól, hogy a Sötét erő irányítja a világot, és nem tehetek az égvilágon semmit ellene.

Nem csoda, ha félünk. Hiszen olyan értékeket fedeztünk fel a „Sötét erő” oldalán, melyek ütköznek a saját értékeinkkel! Melyek a saját értékeink? Szeretni és szeretve lenni? Békében élni? Segíteni és adni? Ezek csak példák, de a kérdés tehát: Melyek az életem központi értékei, melyek számomra fontosak és amelyek által meghatározom önmagam létezését a világban?

Ez ugyanis a legfontosabb kérdés, hogy nekem milyen belső értékeim vannak! Mert ha sokat foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és a fenti negatív értékek ütköznek az én saját értékeimmel, az értelemszerűen feszültséget, elkeseredést és félelmet szül bennem – az tehát teljesen normális, hogy félek!
NORMÁLIS VAGYOK!

Mi a teendő? Nem születtem buddhista szerzetesnek, hogy egész nap meditáljak a tibeti hegyekben, így az már biztos, hogy itt van dolgom.
És akkor itt közbelép a problémaközpontú megküzdés lehetősége, merthogy ilyen is van:
Biztos, hogy nem tehetek semmit egy boldogabb világért?
Mit tehetek én magam azért, hogy mikroszinten olyanná varázsoljam magam körül a környezetemet (vagyis a világot), hogy az összhangban legyen a saját értékeimmel?

Belegondolva… az én életem az én felelősségem. A boldogságom is a saját felelősségem, nem fogja senki más megteremteni magamnak helyettem. Ha rámosolygok az eladó nénire a sarki boltban, az továbbadja azt az apró szeretetmorzsát, és a következő embernek is jobb napja lesz tőle, ez pedig így megy tovább és tovább, míg végül az az apró szeretet visszaér hozzám! (És ilyen értelemben valóban azt kapom, vagy visszakapom „az Élettől”, amit én adok.)
Ha minél több embernek adok pl. szeretetet, annál nagyobb változást tapasztalhatok a saját környezetemben is. És ez bármilyen számomra fontos pozitív értékkel így működik.

Tehát biztos, hogy megváltoztathatatlan az a sok rossz dolog a világban? Megváltoztathatom-e azt, amitől félek? Ha makroszinten, globális szinten nem tehetek ellene, érdemes-e az életemet is feláldozni emiatt a boldogtalanság oltárán? Ugyanakkor megtehetem-e, hogy nem teszem meg azt, amit pedig egyébként megtehetnék magam körül?

És akkor rájövök, hogy valójában egy Jedi lovag legfőbb eszköze valóban a Szeretet a „Sötét oldal” által megteremtett Félelem ellen! Akár létezik a Sötét erő, akár nem. Az nem az én feladatom, hogy eldöntsem.

Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus, coach