ÖnsorsJAVÍTÁS

”Egész életemben másokra figyeltem, mások szükségleteit részesítettem előnyben, mások gondolatai, érzelmei fontosabbak voltak számomra, mint a sajátjaim” – és még sorolhatnánk a hasonló jellegű létérzések sorát. 

A pszichológiai problémák egy csoportjának a hátterében sokszor van jelen ezen dinamika, mely leegyszerűsítve önelhanyagoltságnak nevezhető. E dinamika hátterében legtöbbször az a kora gyerekkori élmény és tapasztalás áll, hogy túl sokszor kifelé kellett fordítani a figyelmet. Egy nyugodt, harmonikus családi közeg lehetővé teszi hogy a kisgyerek önmaga természetes ritmusában – saját igényeinek megfelelő játszással (például amikor ”jól elvan magában”) vagy külvilághoz való kapcsolódással (amikor igényli a társaságot) – úgy fejlődjön, ahogy neki megfelel. Egy kaotikus, feszültségteljes közegben vagy olyan szülő mellett, aki magára irányítja a figyelmet, a kisgyermek természetes kifelé-befelé irányuló figyelmének egyensúlya megbomlik, idegrendszere beállítódik egy olyan módozatra, mely sokkal inkább a külvilág szkennelésén van, mint saját benső érzelmi-idegrendszeri homeosztázisának beállításán. Hiszen ha körülöttünk bizonytalanság van, nem tud a bensőnk nyugalomban lenni, nem tudunk magunkra figyelni. Ez a fajta kifelé, a környezetre irányuló figyelem sokszor vezet ahhoz, hogy felnőttként nehezen tudunk kapcsolódni önmagunkkal – nem tudjuk, mit akarunk, mit érzünk, kik vagyunk, nehezen tudunk elfogadni és megadni magunknak az életben olyan dolgokat, amik támogatják jóllétünket, kiteljesedésünket.A kifelé irányuló figyelem ”szindrómát” lassan, lépésről lépésre különböző technikák kitartó alkalmazásával lehet enyhíteni és átfordítani. A pszichoterápia alapvető fontosságú több szempontból is. Segít elkezdeni önmagunkkal foglalkozni, gondolatainkat perspektívába helyezni, tanulni az érzéseinkkel való kapcsolódást. Emellett segít annak megértésében, hogy miért vagyunk a fent leírt dinamikában azáltal hogy feltárja kora gyerekkori életközegünk milyenségét, s annak hatásait a személyiségformálódásra. A megértés és megértővé válás azután magával hozza azt a döntést, hogy elkezdjük akarni saját magunk támogatását aktívan művelni. Dinamikánk átírásához és az idegrendszer ”áthuzalozásához” a terápián kívül olyan technikák használata javasolt, melyek kifejezetten a figyelem befelé irányítását gyakoroltatják, fizikai és mentális síkon. Ez kezdetben nehéz lehet, hiszen szokatlan a rendszerünknek a befelé figyelés. Olyan test-elme (body-mind excercises) gyakorlatok, mint például a jóga, végzése során figyelmünket a testünkön és légzésünkön tartva fizikai síkon kapcsolódunk önmagunkkal, meditációs gyakorlatok során pedig érzelmi, gondolati tevékenységünk kerül saját figyelmünk középpontjába. Eközben folyamatosan olyan jeleket küldünk idegrendszerünknek, ami nyugalomról, harmóniáról biztosít és elindítja a regenerációt. Minél többet végzünk ilyen gyakorlatokat, a külvilághoz szokott nyugtalan idegrendszerünket annál többet juttatjuk a külvilágtól függetlenített benső nyugalom, benső kapcsolódottság élményéhez – és ez lépésről lépére sorsfordító lehet.