Online vagy személyesen?

Főleg a COVID kapcsán előtérbe került az online tanácsadás és terápia, hiszen a szakmának reagálnia kellett erre az új kihívásra. A műfaj a koronavírus-járvány előtt is létezett, ugyanis a technikai eszközök (skype és egyéb videóbeszélgetős platformok) rendelkezésre álltak, csak maximum nem voltak annyira elterjedtek. A járvány alatt az online találkozásra alkalmas felületek száma is megnőtt és szélesebb körben vált elérhetővé. Ugyanakkor az igény a személyes terápiára nem tűnt el, inkább a paletta bővülése volt megfigyelhető. Ez a válaszút, hogy személyes vagy online, megnehezítheti a dolgot annak, aki szeretne az önismeretben elmélyedni.

Ebben a cikkben segítséget szeretnék nyújtani néhány szemponttal ami támpontot adhat az Olvasónak eldönteni, az online vagy a személyes forma-e az alkalmasabb a számára. 

Helyzeti adottságok: Meg tudom-e teremteni a privát szférát? Ahhoz, hogy a tanácsadás hatékony tudjon lenni fontos, hogy az a tér ahol a pszichológus és a kliens tartózkodik kettőjükön kívül más ne tartózkodjon. Erre több okból is szükség van. Egyrészt a kapcsolat bizalmi jellege miatt, a tanácsadás során feljöhetnek olyan témák, megélhet a kliens olyan érzéseket amitől kiszolgáltatottnak érezheti magát és a szakember azért is van ott, hogy ezalatt biztonságban érezhesse magát a kliens. Ezek a folyamatok olykor nehezek a kliens számára és ez a belső út sok figyelmet igényel, amit bármilyen külső inger (pl. zaj) megzavarhat. Ezekből kifolyólag online tanácsadás esetén nem elég, hogy a kliens a kameraképen egyedül van, fontos hogy a helyiségben is egyedül legyen, így minimális annak az esélye, hogy valami eltereli a figyelmét. Ideális esetben háziállat sincs jelen a beszélgetés során. A személyes találkozó egy erre a célre kialakított helységben történik és a szakember felelősséget tud vállalni a külső ingerektől mentes, zavartalan konzultációs folyamatért. Természetesen ez egy áldozatot kíván a klienstől, hogy megjelenjen a rendelőben, aminek a mértéke a lakás és a helyszín távolságának függvénye. Mindenesetre a nyílvános helyeket (kávézók, parkok, stb) nem javaslom az online becsatlakozásra a fentiek miatt.

Idő: Munkarend. Régebben a pszichológushoz az emberek jellemzően munkaidő előtt vagy után mentek, ezért ez a két időszak a domináns és általában a 16:00-20:00 órás sáv a legnépszerűbb. A home office és rugalmas munkaidők elterjedésével nagyobb lett a szabadság az egyéni igények szerint alakítani a munkanapot. Emiatt akár nap közbeni időpontok is szóba jöhetne (pl. kora délután). Napközbeni konzultáció után érdemes a munka monotonabb, rutin részét tervezni. Ha a tanácsadás után még aznap stresszes munka vár rám, ez megakadályozhat abban, hogy elmélyüljek a tanácsadási folyamatban. 

Kommunikáció: A személyes találkozás során az online-al szemben szerepet játszik a nonverbális csatorna is. A fizikai találkozás nagyobb szorongást jelenthet, ugyanis egy idegen környezetben találkozom a szakemberrel, aki „otthon van”, szemben az otthonom a kényelmességével, ismerősségével. A nonverbális kommunikációs csatornákon sokféle információ érkezik, az embernek van testtartása, gesztikulációi, illata, stb. amit összességében a kisugárzás szóba sűríthetünk. Ezek az információk online munka során mind elvesznek, ami nehezítheti a hatékony terápiás kapcsolat kialakítását. Ha az Olvasó tudja magáról, hogy nehézséget okoz számára a testi jelenlét hiánya, akkor érdemes előtérbe helyezni ezt a szempontot és a kezdeti diszkomfortot, amit az idegen környezet jelent átvészelni. Egyébiránt ezt a nehézséget érdemes megosztani a pszichológussal is, mert fontos információ és a szakember segít kidolgozni erre egy működő megoldást.

Fizikai állapot: Korlátozó tényező lehet például műtétből lábadozás miatti ágyhozkötöttség, ilyenkor természetesen életszerű lehet az online munka, akár teljes folyamatra vagy átmenetileg is. Nagyfokú körültekintés mellett, előre egyeztetve a szakember is meglátogathatja ilyen esetben a klienst. Kórházi bennfekvés esetén érdemes a kórházban érdeklődni pszichológus felől, a legtöbb intézményben rendelkezésre állnak pszichológusok a betegek részére, akiknek pont a kórházi kezelést övező helyzetben, kapcsolódó nehézségekben tudnak segíteni.

Ár: Általában adott szakembernél nem szoktak lényegi különbségek lenni az online és személyes forma között és kevéssé indokolt is, ugyanis mindkét esetben a szakember teljes lényével a kliensre koncentrál, maximum a környezeti feltételek változnak. 

Tünetek súlyossága: Ökölszabályként minél súlyosabb a probléma, annál valószínűbb, hogy a személyes találkozó kiemelt szerepet kap. Bizonyos személyiségzavarok esetében kifejezetten ellenjavallt az online forma, ezzel kapcsolatban klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta tud bővebb felvilágosítást adni, az ő hatáskörükbe tartozik ennek mérlegelése.

Hatékonyság: Az online terápia frissességénél fogva alulkutatott, de alapvetően abba az irányba mutatnak a vizsgálatok, hogy a személyes és online terápia között nincsen különbség hatásfok tekintetében, mindkettő egyformán eredményes. [1][2][3][4]

Zárszóként kiemelném a megérzés fontosságát, a fenti pontok pusztán eszközök arra, hogy elindítsák a gondolkodást. Ha a kedves Olvasó úgy érzi a problémájával online vagy személyesen szeretne foglalkozni az egy lényeges támpont és a választott szakember mellé teszi mit javasol szakmai szempontból az adott problémakör kapcsán. Remélhetőleg így a kliens és a szakember egy közös megegyezésen alapuló megoldást tud találni, ami talán a legfontosabb a folyamat hatékonysága szempontjából

1. Azy Barak , Liat Hen , Meyran Boniel-Nissim & Na'ama Shapira (2008) A Comprehensive Review and a Meta-Analysis of the Effectiveness of Internet-Based Psychotherapeutic Interventions, Journal of Technology in Human Services, 26:2-4, 109-160, DOI: 10.1080/15228830802094429
2. Rochlen, A. B., Zack, J. S., & Speyer, C. (2004). Online therapy: Review of relevant definitions, debates, and current empirical support. Journal of Clinical Psychology, 60(3), 269–283. https://doi.org/10.1002/jclp.10263
3. Turgoose D, Ashwick R, Murphy D. Systematic review of lessons learned from delivering tele-therapy to veterans with post-traumatic stress disorder. Journal of Telemedicine and Telecare. 2018;24(9):575-585. doi:10.1177/1357633X17730443
4. Giovanetti, A. K., Punt, S. E. W., Nelson, E.-L., & Ilardi, S. S. (2022). Teletherapy Versus In-Person Psychotherapy for Depression: A Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. Telemedicine and E-Health, 28(8), 1077–1089. https://doi.org/10.1089/tmj.2021.0294