Gergen szerint a különféle történetek, amiket a kliensek hoznak terápiába, nem arra való hogy közelebb vigyenek a valósághoz, hanem életkonstrukciók. Tehát nem térképek, amik a valóságot írják le, hanem mondjuk költői zeneművek, amik a szubjektumot fejezik ki. Ezért a terápia célja nem az, hogy egy valóságosabb realitást erőszakoljon a kliensre, hanem hogy megvizsgálják azokat a részeket amikkel elégedetlen és új alternatívákat találjanak ki.
Roth és Chasin szerint a nyelv satuba szoríthat, vagy felszabadíthat. Másokkal együtt mindnyájan résztveszünk önmagunk társas lényként való megalkotásában és újraalkotásában. A kapcsolatok önmagunk fenntartásában és éltetésében segítenek. A baj akkor kezdődik, amikor úgy érezzük nem annyira szerzői vagyunk saját történetünknek, hanem színészek, akik másoktól kapott, ha ugyan előre meg nem írt szerepet játszunk olyan drámákban, amelyek nem kielégítő ismétlésekre kárhoztat bennünket, vagy amely fájdalmas vég felé taszítanak.
A változás az új jelentés kifejlődése párbeszéden keresztül történik. Foucault szerint a nyelv hatalom önmagunk realitása felett. Ugyanez van leírva a Tibeti Halottaskönyvben: amit megnevezel, aminek ismered a nevét, afölött hatalmad van. Tom Andersen szerint a beszélgetés magunkkal és/vagy másokkal az egyik útja annak hogy meghatározzuk önmagunkat. Ebben az értelemben az általunk használt nyelv azzá tesz bennünket, akik használata pillanatában vagyunk. A terápia egy ilyen beszélgetés, ami új leírásokat, új megértéseket, új kijelentéseket, végsősoron önmagunk új meghatározásait keressük és ez mindíg változást von maga után.
Ahogy nézünk meghatározza azt, amit látunk, és amit láttunk, meghatározta azt, amit teszünk. Ezért akarva-akaratlanul folyton visszatérő önteremtésben veszünk részt. Miután mindenkinek van saját szubjektív realitása, ezért a terapeuta nem tudhatja jobban, hogy mi van a másikkal, nem számít semmilyen leíró modell, vagy elmélet. A nyelv természeténél fogva jelentés adó és személyközi. Amit valóságnak hívunk az Hoffmann szerint együttműködéses megismerés, Shazer pedig tömören leszögezi: a valóság közte, és nem benne van.
A nyelv több mint eszköz, visszatükrözi azt ahogyan gondolkodunk. A nyelv kivetítés és ez a kivetítés visszahat ránk. Tehát a múltnak csak azáltal van befolyása a jelenre, ahogyan az egyén jelenleg értelmezi a múltbeli tapasztalatokat, ezért a múlt jelentősége nem az igazság és a valóság, hanem vagy itt és most hogyan tekintünk rá. Ezért kár bármiféle múltbeli eseményt oknak tulajdonítani.
Változás nyelven keresztül
Miller szerint a társaság világunkat mi magunk alkotjuk meg azáltal hogy sajátos módon vesszük figyelembe és értelmezzük a jelenségeket. Tehát azok a történetek amiket elmesélünk és ahogy értelmezzük a történetünket olyanok mint az önbeteljesítő jóslatok. Történeteinket arra használjuk hogy olyan leckéket tanítson meg magunknak, amelyeket már tudunk. E terápiák hívei úgy aknázzák ki a páciens képességei az önbeteljesítő jóslatok kifejlesztésére, hogy arra buzdítják őket, alkossanak minél több új történetet magukról és az életükről.
A jó terápia transzformál és felszabadít.
A blogbejegyzést Ferles Péter (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása