Newsflash: A harag is egy érzelem

Newsflash: A harag is egy érzelem!

A nőket gyakran vádolják túlzott érzelmességgel, érzelgősséggel, és ennek következményeként számos képesség hiányával – mint például egy adott szituáció átgondolása hideg fejjel, érzelmek nélkül. És hogy miben nyilvánul meg ez a nagy érzelmesség / érzelgősség? Abban, hogy mi tudunk sírni. A sztereotipikus férfi ugyanis nem sír, a sztereotipikus férfi inkább „levezeti a feszültséget” egy boxzsákon, megverekszik valakivel, vagy jól leordítja a családtagjait, amiért még mindig nincsen rend a nappaliban. 

Ha ezen események valamelyikének tanúja lenne, valószínűleg egy óvodáskorú gyermek is könnyedén el tudná mondani, hogy a bácsi a haragot érez, haragot él át, haragot fejez ki. Tanulság: amikor valaki szomorú, akkor érzelmes, de amikor mérges, akkor férfias, vagyis ennek az ellenkezője – a nemi sztereotípiák sajátja ugyanis, hogy amennyiben valamilyen állítást igaznak fogadunk el az egyik nem tagjaira nézve (pl. a nők érzelmesek), az magában hordozza azt a rejtett üzenetet is, hogy a másik nem tagjaiból ez a tulajdonság hiányzik – tehát a példával élve a férfiak nem érzelmesek (Geis, 1993). Ennek a dichotómiának pedig van egy másik oldala is, ami a nők érzelmekkel kapcsolatos nevelésében nyilvánul meg: az „érzelmes” női nem számára megengedett a szomorúság érzése (szemben „a fiúk nem sírnak” kijelentéssel), kifejezhetünk örömet, elégedettséget, hálát – sajnos azonban a harag kifejezése nem szerepel az étlapunkon. Ha egy kislány mérges, akkor megszidják, leültetik, csendre intik és lehetőleg felszólítják, hogy mosolyogjon, mert egy kislánytól az ilyen viselkedés nem illendő. Mire felnőtt lesz megtanulja, hogy legyen nagyon óvatos, és leplezze a haragját, mert a társadalom nem nézi jó szemmel, ha ilyen viselkedést tapasztal egy „hölgytől” ugyebár. 

Mi is történt itt? Véleményem szerint a harag, mint érzelem elrablása történt a női nemtől a férfiak javára. Egy null, vagy inkább ne is számoljuk meg, hogy pontosan mi az állás. Kijelentettük, hogy a nők érzelmesek – tehát ezzel azt is, hogy a férfiak nem azok, majd a harag érzését az érzelmek csoportjából egyszerűen kiemeltük, és áthelyeztük a „csak férfiaknak” dobozba, amit a patriarchális társadalom oly nagy műgonddal töltöget újabb és újabb elemekkel, lecsippentve a nőknek szánt dobozból, és esetleg megszabadulva néhány nemkívánatos elemtől a nők „javára”. Ezzel a művelettel pedig két remek hatást értünk el: kisajátítottuk és legitimizáltuk a harag érzését a férfiak számára, kezükbe helyezve a bántalmazás, az agresszió és a jogos önérdek védelmezésének hatékony eszközét, míg ezt az eszközt a nők kezéből gondosan eltávolítottuk, biztosítva ezzel, hogy a lehető legkisebb kedvük legyen az érdekeikért esetlegesen felszólalni, vagy valamilyen igazságtalansággal szemben fellépni – sőt!, még azt is megoldottuk, hogy amennyiben mégis megtennék, viselkedésüket könnyű legyen hisztinek bélyegezni és elvetni hivatkozván arra a remek és praktikus alaptételre, hogy a nők érzelmesek. 

Források: 

Geis (1993) Self-Fulfilling Propfecies: A Social-Psychological View of Gender. In: Beall és Sternberg (szerk.): The Psychology of Gender. Guilford Press, pp. 9-42. 

Photo by Alexandra Mirgheș on Unsplash