Nem merünk szeretni?

Kiégés a kapcsolat kezdete előtt

Biztosan velünk is előfordult már, hogy azt láttuk olyan párokon, akik régóta együtt vannak, hogy már nem lángolnak egymás után. Kialudt a tűz. Ilyenkor a legtöbben letudják ezt egy vállrándítással, hogy ez rendben van, hisz már évek óta együtt vannak, természetes, hogy a kezdeti lelkesedés elmúlik. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, de a mai cikkemben nem ezt a témát szeretném kifejteni részletesen.

Manapság egyre jobban elterjedt, hogy az előbb említett jelenséget már fiatalok (tízen- és huszonévesek) körében is észrevehetjük, gyakran már a kapcsolat legelején. Felmerült bennem a kérdés, hogy már azelőtt kiégünk a kapcsolatban, hogy elkezdtük volna? 

Csak fogyasztunk és fogyasztunk

Nehéz a mai világban lelkesedni bármiért is, amikor a termékek (és lassan emberek) fogyasztása mindennapossá válik. Ha valami nem kell, kidobjuk, ha problémánk van a kapcsolattal, rögtön szakítunk. Úgyis találunk egy újabbat, nem? Majd jobbra húzunk mást az appban, majd elmegyünk egy újabb randira, majd 5 perc alatt tovább lépünk a csalódás után. De ez nem jelenti, hogy fel is dolgozzuk a velünk történteket.

Fásultság vagy biztonság

Ha nem vigyázunk, a sok párkapcsolati kudarctól rezignálttá, fásulttá válunk. Ha meg is ismerünk valakit, aki szimpatikus, könnyen lelkesedés nélkül fogadhatjuk a közeledését. Hiszen mi lesz, ha ő is megbánt minket? Ha nem olyan, mint amilyennek hittük? Kialszik bennünk a nyitottság, és gyakran begubózunk a csigaházunkba. De így a jó élményektől is megfosztjuk magunkat.

Másik lehetőség, hogy eleve olyan partnert választunk magunknak, akivel biztosra megyünk. Akiért nem vagyunk úgy igazán oda, de mégiscsak jobb, mintha újra fel kéne kaparnunk magunkat a földről. Ilyenkor „ha ló nincs, szamár is jó” – elvet követjük, és beérjük a kevésbé megfelelővel is. Igaz, hogy a szamár biztonságot sugároz, de a lóval tudnánk igazán szárnyalni. De a lóról tudunk nagyobbat esni is. Viszont boldogok lehetünk-e a kockázat bevállalása nélkül is? Szerintem igen, de moderáltan. Ha kicsi a tét, ne várjunk nagy nyereményt.

Szemben a félelmeinkkel

Ha nem elégszünk meg egy olyan partnerrel, akivel csak beérjük, akkor elindulhatunk egy másik úton, és legyőzhetjük a csalódástól és kiszolgáltatottságtól való félelmünket. 

Sajnos egy blogbejegyzés nem elég ahhoz, hogy ezt a hosszú és nehéz munkát leírjam. De egy irányvonallal szeretném támogatni azokat, akik úgy érzik, hogy szükségük van rá. Ha valamilyen félelem van bennünk az előzetes negatív tapasztalatok után, az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy lezáratlan érzések maradtak bennünk. Ennek legjellemzőbb ismeretetőjele, ha visszagondolunk a múltbéli eseményekre, és ugyanúgy érezzük magunkat, mint akkor: például megalázottnak, kiszolgáltatottnak, magányosnak, becsapottnak. Hiába teltek el azóta akár évek, évtizedek, ugyanúgy élnek bennünk ezek a kellemetlen érzések, mint régen. Lehet, hogy ritkán gondolunk rájuk, mégis bennünk vannak.

Ha szeretnénk feloldani ezeket a sérelmeket, gondoljuk végig részletesen az összes kapcsolatunkat, és nézzünk szembe ezekkel az emlékekkel. Bocsássunk meg magunknak és a volt párjainknak, engedjük el, ami nem szolgál minket. Valószínűleg fájdalmas lesz, de ez a félelmektől mentes párválasztás első lépcsőfoka.