Négy lépéses boldogság - A magyarázó stílus szerepéről 2.

Az előző részben arról írtam, mi is az a magyarázó stílus, és hogyan befolyásolja egy-egy esemény után a hangulatunkat. Azt hiszem, már egyetlen példa megismerésével is látható, hogy a pesszimista magyarázó stílus hosszú távon negatívan hat nem csak az aktuális érzelmi állapotunkra, de az önbecsülésünkre is. Szerencsére az optimizmus-pesszimizmus nem velünk született vonás. Nézzük meg, hogyan lehet megváltoztatni ezt a helyzetet!

A nézőpontváltás egyik leghatékonyabb eszközét ABCD módszernek nevezik. Ez a jól átlátható keretrendszer négy lépésben segíti a pozitív magyarázó stílus kialakítását.

Nézzük meg, hogyan is működik!

Az A az adversity-t, vagyis a megpróbáltatást jelöli ebben a modellben. Ez tulajdonképpen az a helyzet, ami megtörtént velünk. (Pl. a buszon nem köszönt az ismerősöm)

A B (belief) az eseményhez kötődő hiedelmeket jelöli, vagyis azokat a gondolatokat és reakciókat, melyeket az esemény kivált belőlünk (Pl. elszomorodom, dühös leszek, magányosnak érzem magam).

A C (consequence) az elképzelt következményeket jelenti (Például: El fognak távolodni a barátaim, mert nem vagyok elég izgalmas.)

A D (dispute) pedig a legfontosabb lépés, mely az átértelemzést jelenti. Ez a lépés ad lehetőséget arra, hogy automatikus hiedelmeinket tudatsítva egy újfajta (lehetőleg pozitív) jelentést tulajdonítsunk az adott helyzetnek.

Hogyan tehetjük ezt meg?

• Gondoljuk át a reakciónk mértékét: reális vagy esetleg túlzó következményeket képzeltünk el?

• Tudatosítsuk, hogy egyetlen kínos helyzet nem bír hosszú távú, tartós következményekkel!

• Gondoljuk át, hogy az eset valóban rólunk szólt-e! (A példánál maradva: Én vagyok értéktelen, vagy az ismerősöm nem vett észre?)

• Képzeljük el, hogy valaki más kerül hasonló szituációba. Neki hogyan magyaráznánk meg ezt a helyzetet?