„Ne foglalkozz vele, csak engedd el!” – De miért nem ilyen egyszerű?

Valószínűleg a legtöbbünk számára ismerős az a helyzet, amikor valaki megbánt minket, vagy igazságtalan helyzetbe kerülünk, átlépik a határainkat, vagy esetleg valami nem úgy alakul, ahogy szerettük volna, bekapcsol bennünk egy kellemetlen, nehezen elviselhető érzés.

Amikor pedig mindezt megosztjuk egy ismerősünkkel, barátunkkal vagy családtagunkkal, gyakran olyan tanácsokat kapunk, mint:

„Ne foglalkozz vele!”
„Engedd el!”
„Nem éri meg idegesíteni magad.”
„Gondolj inkább másra!”
„Lépj túl rajta!”

A másik fél lehetséges, hogy ezzel segíteni szeretne nekünk, de ez valójában a nyomasztó érzésünkön nem sokat segít. Még azt az érzést is keltheti bennünk, hogy akinek elmeséltük, ő sem ért meg minket igazán.

Az érzéseinket nem tudjuk tudatosan kikapcsolni, így hát jobban járunk, ha figyelünk rájuk. Nem véletlenszerűen jelennek meg: információt hordoznak arról, hogy valami fontos történt velünk vagy körülöttünk, ami megérint minket. Éppen ezért, ha valami zavar bennünket, nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy „Hogyan tudnám végre elengedni?”, hanem először inkább az, hogy „Miért érint ez rosszul engem?”

Mit lehet célszerű ilyen helyzetben tenni?

Első lépésként érdemes lehet megállni egy pillanatra, és megpróbálni pontosabban megfogalmazni, hogy mit is érzünk. Az "idegesít” és a "zavar" mögött sokféle érzelem meghúzódhat: lehetünk dühösek, csalódottak, szomorúak, érezhetünk tehetetlenséget, szégyent vagy akár félelmet is. Már önmagában az is segíthet, ha pontosabban meg tudjuk nevezni, mi zajlik bennünk.

Ezután hasznos lehet megvizsgálni, hogy mi az, ami valójában zavar az adott helyzetben. Mi történt pontosan? Mi volt benne számunkra fájdalmas vagy igazságtalan? Milyen határunkat lépték át? Mi az, amire szükségünk lett volna, de nem kaptuk meg?

Ezek az önreflektív kérdések rávilágíthatnak arra, fontos lenne, hogy kimondjunk valamit, határt húzzunk, segítséget kérjünk, vagy változtassunk egy adott helyzeten. És az is előfordulhat, hogy nincs szükségünk azonnali megoldásra. Néha egyszerűen arra van szükségünk, hogy valaki meghallgasson bennünket, és teret adjon annak, amit érzünk.

Nem az a kérdés tehát, hogyan tudjuk minél gyorsabban elengedni azt, ami zavar, hanem az, hogy mit próbál jelezni számunkra ez az érzés, mielőtt elengednénk. A továbblépéshez jó iránymutató kérdés lehet: „Mire lenne most igazán szükségem?”, "Mitől érezném ebben a helyzetben jobban magamat?"

Ha azt vesszük észre, hogy újra és újra hasonló, számunkra zavaró helyzetekbe kerülünk, érdemes lehet egy segítő szakember támogatásával önismereti munkába kezdenünk. Ez segíthet abban, hogy felismerjük a visszatérő mintázatokat életünkben, és jobban megértsük, miért reagálunk bizonyos helyzetekre úgy, ahogyan.