Search a listing

A nárcisztikus szülő gyermekei 2.RÉSZ - A bűnbak gyerek

A nárcisztikus szülő gyermekei 2.RÉSZ - A bűnbak gyerek

Ha egy nárcisztikus felnőtt családot alapít, a megszülető gyermekek sokszor sakkfigurákká válnak egy sajátos játszmában. Előfordul, hogy lesz egy kiválasztott, és lesz egy vagy több eltaszított és bűnbaknak kikiáltott gyermek, sőt nagyon gyakori, hogy a konfliktusos párkapcsolatban élő szülők versenyeztetik a testvéreket. Nézzük meg közelebbről ezt a jelenséget: mivel jár kiválasztott "trófea gyereknek" vagy "arany gyereknek" lenni, és milyen a sorsa a mellőzőttebb "bűnbak" vagy "fekete bárány" gyermeknek?

A nárcisztikus szülő gyermekei 2.RÉSZ - A bűnbak gyerek

Akárcsak az Aranygyermek esetében, itt sincsen valós indoka annak, hogy ilyen helyzetbe kerül a gyermek. 

Dicséret helyett mindig újabb apró hiba kerül nagyító alá, igazságtalan összehasonlitások törik össze az énképét, gúnyolódás rombolja az örömeit.  Ő a lenézett, a harag tárgya, a hibás, a rossz, a kinevetett, akit bármikor bármiért megbüntetnek. Sajnos a család olyan módon vonódik be ebbe a manipulatív játszmába, hogy mind azonosulnak a szülő viselkedésével - néha pont azért, hogy ne vonják magukra ezt a haragot, és ne kerüljenek hasonló kitaszított helyzetbe. Amikor a szülő a család többi tagját is maga mellé állítja, már egy csoportos bántalmazási képletet látunk - a gyermek egyedül marad, mindenhonnan ugyanazt a degradáló bántást kapja, amit a nárcisztikus szülő irányít és szít. Kritika. Gúnyolódás. Harag. Fizikai bántalmazás. (ez a mintázat nemcsak családi rendszerekben, hanem a munkahelyi vagy egyéb csoportokban is létrejöhet).

Miért viselkedik valaki igy egy kiszolgáltatott gyermekkel? A nárcisztikus felnőtt saját elégtelenség-érzetét, saját szorongását és alacsony önbecsülését és mély szégyenérzetét vetiti rá a gyermekre: mindazt amit önmagában nem tud elfogadni, hevesen megbünteti a saját kiszolgáltatott gyermekében. A szégyenérzet minden nárcisztikus alapvető nyomógombja. Bármilyen vélt vagy valós hiba olyan feszültség érzetet kelt bennük, ami érzelmi feldolgozási képtelenségük miatt mindig harag formájában csattan ki, nincsen más csatorna. Minél mélyebben szembesül a szégyennel, annál nagyobb a harag, ami kifelé fordul, és egy kiszolgáltatott gyermek a legkönnyebb célpont.

A bűnbak gyerek lelkén mély lenyomata marad a sokféle bántalmazásnak: gyakori a szorongás, súlyos önértékelési zavar, cPTSD, állandó kételkedés, önmaga hibáztatása , az önbecsülés hiánya, állandósul egy életérzés, hogy "nem vagyok elég jó".

Sokszor igyekeznek túlteljesítéssel megtörni ezt az átkot. A számtalan siker mögött nem örömkeresés a motivációs erő, hanem a sóvár gondolat, hogy "hátha most majd kiérdemlem... hátha most majd minden máshogy alakul!"   A bűnbak gyermek nehezen érti meg, hogy ez a helyzet soha egy pillanatig sem szólt az ö személyéről, az ő élő és érző egyénisége nem jelent meg a radaron, mindegy, hogy éppen milyen ügyesen teljesít bármiben.

Előfordulhat, hogy már egészen korán észreveszi, hogy mi zajlik, mik a játszma elemei, és átlát a manipuláción. Mivel már a tekintetében ott van az igazság, hogy érti, amit lát, nem áll be a tojáshéjakon lépkedő család kórusába, sőt képes kimondani is dolgokat. Ezek az Igazlátó vagy Igazmondó gyerekek veszélyeztetik a nárcisztikus szülő önmagáról felépített káprázatos maszkját - ez a felnőtt nem szereti magát annak látni, ami, és haraggal fog reagálni.

Az Igazmondó gyereknek van egy veleszületett bölcsessége, képes lehet vigyázni a testvérekre, elmagyarázni nekik, hogy nincs igaza a szülőnek. Néha ezek a gyerekek inkább az egyedüllétet választják (elhúzódnak a manipulatív szülő látóteréből) a saját belső világuk viszont nagyon gazdag. Felnőttként ezek a bölcs igazmondok azonnal kiszúrják a jeleket, a vörös zászlókat, és általában képesek is elkerülni a veszélyes kapcsolatokat.

A bűnbakként kezelt gyermekeknél felnőtt korban megjelenhetnek különböző maladaptív coping mechanizmusok: szerhasználat, alkohol vagy egyéb viselkedéses függőségek. Az ördögi kör akkor zárul rájuk igazán, amikor a partnerben újraválasztják a bántalmazó szülőt, aki mellett újra kevésnek érzik magukat. Az is előfordul, hogy meglévő tehetségüket és energiáikat nem kamatoztatják, nem mennek végig a saját úton, nem telejesednek ki a karrierjükben, vagy akár már az iskolában sem - hiszen mesebeli átokként állandóan a fülükben cseng a nárcisztikus szülő lebecsülő gúnyolódása. Néhányan saját maguk is enyhébb vékonybőrű nárcisztikus viselkedéses elemekkel funkcionáló felnőttek lesznek.

Sok múlik azon, hogy mikor ismeri fel az egyén, hogy nem várható javulás, nem fog változni a szülő, ugyanis az önhibáztatásból ez lesz a kiút.

Könnyen ott ragadnak a családban, remélve, hogy majd lassan javulnak a dolgok, el is fogadják a saját hibásságukat a fennálló helyzetekben. Tulajdonképpen a  családrendszer erre a működésre van berendezkedve, ezért nehezen is engedik eltávolodni a bűnbakot. Sok az empátia ezekben a gyerekeben, ezért inkább törődnek és gondoskodnak, ritkábban fognak küzdeni vagy lelépni. Azonban ez hamiskás kötődés. Hiszen valójában rátanultak arra, hogy a nárcisztikus, gyakran követelőző szülőt ki kell szolgálni. Kialakul a remény, hogy "ha eléggé jól gondoskodok róla, talán kedves lesz!" - aki erre tanul rá, nagyon könnyen fog olyan partnert választani, aki ugyanúgy elárasztja követelésekkel vagy kiszolgálandó igényekkel és leértékelő ítélkezéssel. S ezzel a saját igényeik életvitelszerűen háttérbe szorulnak felnőtt korban is.

A terápiás folyamatban kimondható lesz az a mondat, hogy ami történt veled a gyerekkorodban, az nincs rendben, és nem voltál hibás, az mind bántalmazás volt. 

És nem ezt érdemelted. 

Szeretetet érdemeltél, mint minden gyermek.

Akinek sikerül ezt a radikális szempont-váltást elérni, és elengedni a fekete bárány szerepet, az felnőttként lassan bele tud állni a határok szigorú meghúzásába, és gyakran a "no contact" következetes betartásába is. 

Ha ezt a semleges, nem kapcsolódó, nem reagáló érzést sikerül befogadni és a mindennapok részévé tenni, ezek a felnőttek meggyógyulnak, és közben megmarad a képességük arra, hogy ezt a fajta játszmázó viselkedést felismerjék másokban, sőt képesek lesznek védelmet nyújtani ezekben a helyzetekben.

A blogbejegyzést Balog Andrea (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kiemelt szakemberek a témában

Komment írása

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató