Munkahelyváltás - jelek, hogy érdemes lehet váltani

Munkahelyváltás - mik azok a fő pontok, amelyeket érdemes átgondolni egy váltás során?

Korábbi blogbejegyzésemben írtam Tamásról, egy vezető pozíciót betöltő férfiról, aki 15 év után a munkahelyváltás mellett döntött. Nem volt számára könnyű meghozni ezt a döntést, ugyanis ez volt az első munkahelye, az évek során feljebb lépkedett a ranglétrán, és a 4 tagú vezetői kör egyik tagja lett. Azonban érezte, hogy nem ugyanakkora lelkesedéssel csinálja már a munkáját, mint azelőtt, és elgondolkozott a váltáson.

Habár az elején csak egy kósza gondolat volt a számára a váltás, hétről hétre erősödött benne az érzés, mígnem úgy döntött, körbenéz a munkaerőpiacon - a gondolat megfogalmazódásából cselekvés lett, részt vett számos interjún, és immáron egy új munkahelyen erősíti a csapatot a hétköznapok során.

Ez így egy szép, kerek, boldog történetnek hangzik - ám neki is meg kellett küzdenie a gondolataival, érzéseivel, és feltenni magának a kérdést: megéri váltanom?

Az alábbiakban sorra veszem a fő jeleket, amikor érdemes lehet elgondolkozni a váltáson - és Tamás is így tett.

Motiváció elvesztése

Tamás észrevette saját magán, hogy egyre kevésbé motivált a mindennapi teendők elvégzésére. Ez sokszor lehet egy-egy rosszabb nap hatása, időjárásváltozás, stb. Azonban ha hosszú távon fennáll ez a probléma, akkor már nem lehet csak a külső tényezőkre fogni, hanem érdemes elgondolkozni, hogy a belső motiváció hiánya állhat a háttérben.

A belső motiváció segít minket feladataink becsületes és minőségi elvégzésében, ennek hiányában azonban elkezdődhet egy spirál, amikor a rossz minőségű munkánk negatív visszajelzést hoz magával, amitől ismét esik a motiváció szintünk, amiért akár ismét negatív külső (de akár belső) visszajelzést kaphatunk.

Ilyenkor érdemes lehet végiggondolni és számot vetni arról, hogy a motiváció hiánya hosszútávon is fennáll-e, vagy csak időszakos problémával állunk szemben. Az okokat is hasznos lehet kimondani saját magunknak: mi az, amiért nem szeretem elvégezni a feladatomat? A feladat maga, vagy az én hozzáállásom teszi teherré az adott feladatot?

Előrelépés hiánya, kihívások hiánya

Az előző, azaz a motiváció elvesztésével szorosan összefonódhat az a probléma is, amikor az egyén nem látja a jövőképét pozitívan az adott munkakörben, és úgy érzi, beleragadt az adott pozícióba és nincs számára már mozgástér a szervezeten belül.

Egy idő után az ember a saját pozíciójában profi szintre léphet, azaz szinte nincs olyan kihívás számára, amit ne tudna megoldani. Ez egy ideig sikerélményt is nyújthat, azonban hosszútávon ez monotonitást eredményezhet. 

A kihívások hiánya mellett még befolyásoló tényező lehet az is, hogy az embernek szüksége van a visszajelzésre, miszerint jól végzi a munkáját, ennek eredményeképp pedig akár nehezebb/másfajta feladatot is rá mernének bízni, ilyenkor szóba kerülhet az előléptetés. 

Emelett nem elhanyagolható a fizetésemelés, mint motiváló tényező sem. Pozitív visszacsatolást jelenthet munkánk minőségéről a pénzben való előrelépés, a pozícióban való előrelépés is. Ezek nélkül hosszú távon az egyén azt érezheti, egy helyben áll, ami elgondolkodásra késztetheti, hogy vajon jó helyen van-e az adott pozícióban.

Visszajelzés hiánya

Tamás számára, mint vezető beosztásban dolgozónak komoly kihívást okozott megküzdeni a visszajelzés hiányával. Ez a vezetők körében egy sokszor előforduló jelenség lehet, ugyanis a vezetők általában a beosztottjaiknak adnak visszajelzést, ők kevesebbszer kapnak.

Ez ugyanakkor nem csak vezetőkre vonatkozhat. Egy alkalmazott számára is szükséges a külső visszajelzés a munkája minőségére, pozitív, vagy akár negatív is (amennyiben az konstruktív, és nem rosszindulatú). Ennek hiányában az egyén elbizonytalanodhat, hogy vajon jó-e, amit csinál, és jó helyen van-e?

Társas kapcsolatok 

Nem utolsósorban a társas kapcsolatok, illetve azoknak a hiánya komoly befolyással lehetnek munkánkra és jó közérzetünkre a munkahelyen.

Hasonlóan, mint iskoláskorunkban, az ember jobb kedvvel megy be a munkahelyére, amikor tudja, hogy olyan emberek veszik körül a nap nagy részében, akikkel nem rossz a viszonya. Ellenkező esetben ez rányomhatja a bélyegét a mindennapokra.

Érdemesnek tartom kiemelni, hogy csupán egy kevésbé rokonszenves kolléga/kolléganő miatt nem minden esetben kell a váltáson gondolkozni, azonban a munkahelyi légkör  kiemelt szerepet kaphat a munkahelyünk iránt érzések átgondolásakor.

Itt  a home officeban dolgozókra is érdemes kitérni, ugyanis aki akár 100%-ban otthonról dolgozik, nekik is lehetnek kötelező megbeszéléseik, vagy együtt kell dolgozni adott kollégákkal az online térben, ahol fontos szerepet tölthet be, hogy vajon milyen viszonyban vagyunk az adott kollégával.

Ezen faktorok a teljesség igénye nélkül, de többek között szerepet játszhatnak a munkahelyünk iránt érzett gondolatok és érzetek kialakulásában. Minden munkahely más és más, minden faktor különbözhet az egyéneknél. A fentebb említett tényezők közül az ember önbevallás szerint értékelheti, hogy számára melyek a legfontosabbak egy munkahelynél, és melyek azok, amelyek olyan szintet értek el, hogy már nem tudja a munkáját úgy ellátni, ahogyan szeretné.

Tamásnál ezek a faktorok közrejátszottak abban, hogy a váltás mellett döntsön. Ezek a tényezők nem egyik napról a másik napra erősödtek meg nála, azonban számot mert vetni arról, hogy mi az amit el tud viselni a munkahelyén, és mi az, amit már nem. 

Ő a kihívások mellett döntött, és amellett, hogy újat tanuljon, egy új környezetben. Egy későbbi blogbejegyzésben pedig részletezem, mik voltak számára az interjúztatási folyamatban a kihívások, és melyek egy kiválasztási folyamat nehézségei.