Mit kezdjünk a szorongással?

A szorongás hozzátartozik az életünkhöz. A lehető leggyorsabban igyekszünk tőle megszabadulni, pedig általa tudunk fejlődni, a vele való szembenézés során hitelesebbé válni. Mégha a vele járó izgalom-emelkedést kifejezetten kellemetlenül éljük is meg, a szorongásban mutatkozik meg, mi az, ami érték számunkra. 

A szorongáshoz bátorság kell. A szorongásban ott a bizonytalanság, ám ennek a bizonytalanságnak az elfogadása és megélése segíthet hozzá egy új bizonyossághoz. A zavarodottságban ösztönösen törekszünk az átláthatóságra, valamilyen megoldásra, s ha a szorongás nem bénít meg, beindul az ötletelés, a képzeletbeli próbálkozás.

Hogy konstruktívan kezeljük a helyzetet, meg kell tanulnunk a szorongás és bizonyos mértékben a veszély kontrollálását. Ahelyett, hogy hagynánk magunkat az érzések által elsodorni, törekedjünk a probléma racionális megértésére, anélkül persze, hogy elnyomnánk az érzelmi oldalt! Igyekezzünk átmenetileg annyira mentesíteni magunkat a szorongás alól, hogy újra képesek legyünk alkotó erőinket működtetni! Ezt támogatja a racionális megértés.

Fontos persze, hogy a biztonság megteremtésével is próbálkozzunk, de abban a tudatban, hogy nem tudunk minden veszélyforrást kontrollálni, s ne feledjük, hogy az elkerülés beszűkíti életterünket, korlátozza fejlődésünket. Sokan túl nagy árat fizetünk a biztonságérzésért, mivel megfosztjuk magunkat a lehetőségektől.

Nézzünk rá szorongásunkra! Valóban jól ítéljük meg a fenyegetést? A fenyegetettség érzésünk összefügg személyes élettörténetünkkel, a világba vetett bizalmunkkal és az önértékelésünkkell. Talán itt az ideje mindezekre közelebbről ránézni.

Nézzük meg azt is, mi az a számunkra fontos érték, mely veszélybe került! Szükséges egyáltalán tovább ragaszkodnunk vagy helyettesíthető-e egy másik, talán magasabb rendű értékkel? Ragaszkodunk egy megszokott értékrendszerhez, s talán épp ennek válsága fog továbblendíteni minket egy önazonosabb, teljesebb élet felé. 

Legyünk figyelmesek álmainkra, fantáziánkra, ugyanis segíthetnek rávilágítani nemcsak szorongásunk eredetére, de személyes értékeinkre és saját rejtett erőforrásainkra is, melyek rendelkezésünkre állnak a megküzdésben!

Keressük a lehetőséget, hogy megosszuk érzéseinket másokkal! Beszéljünk a szorongásról, és arról ami azt kiválthatja! A beszélgetés - ha valóban meghallgatnak-, maga is egyfajta szorongáscsökkentő funkciót tölt be, és megeshet, hogy a közös térben a megoldáshoz vezető utak is felsejlenek.