Mit csinál egy iskolapszichológus? – 3. rész

Pontosan kinek is tartunk/tarthatunk csoportos foglalkozást?

1. Gyerekeknek. Ez egyértelműnek tűnik, bár a tartalom vonatkozásában igényel némi magyarázatot a kijelentés. Tarthatunk célzott tematikájú, tervezett (pl. pályaorientáció, konfliktuskezelés, felvilágosító, pszichológiai ismeretek átadását célzó osztályfoglalkozást – ez természetesen a pedagógusok és szülők részére is nyitva áll, mint lehetőség) és eseti, konkrét igényekre válaszoló csoportot is (pl. valamilyen krízis feldolgozását elősegítő osztálymunkát). A krízisintervenció természetesen egyéni szinten is működhet, de lényeges felismerni, hogy kik azok, akik ebben mélyebben érintve vannak és esetleg komolyabb segítségre szorulnak. Ilyenkor meg lehet tenni a szükséges lépéseket (szakemberhez való elirányítás, családsegítővel való kapcsolatfelvétel, stb.)

2. Pedagógusoknak. Tanároknak is ugyanúgy szervezhetünk készségfejlesztő, esetfeldolgozó alkalmakat, vagy konkrét programtervezet véghezvitelét segítő találkozásokat (jelen esetben például egy olyan bántalmazást megelőző programsorozat kialakítása miatt működök együtt pedagógus kollégáimmal csoportfoglalkozás keretében, mely megvalósítása végett rendszeresen gyűlünk össze).

3. Szülőknek. Akár szülői értekezlet keretében, akár önálló foglalkozásként is lehet szervezni szülőcsoportot (bár ennek kivitelezése kicsit nehéz az összehangolás miatt), időnként pont valamilyen akut osztályon belüli eset (pl. konfliktus, bántalmazás, beilleszkedés, iskolaváltás, stb.) indokolja az iskolapszichológus jelenlétét a találkozón.

Emellett ugyanannyira fontos a tehetség fejlesztése is, mint a problémák orvoslása, vagy a különböző szűrésekben való részvétel. Kutatások, elemzések iskolán belüli lefolytatása (pl. szociometria felvétel), vagy az ebben való közreműködés sem hagyható figyelmen kívül akkor, ha az iskolapszichológus tevékenységéről gondolkodunk, nem beszélve a szakmán belüli kapcsolattartásról és állandó önfejlődési motivációról, ami munkánk egészét jellemzi.

Írta:

Lázár Gergely
pszichológus