Miről lehet felismerni a BPD-t, mik a tipikus tünetei?

A borderline személyiségzavar (röviden: BPD - Borderline Personality Disorder; magyarul: határeseti személyiségzavar) elnevezése arra utal, hogy a tünetcsoport átmenetet képez a neurózis és pszichózis között. Manapság egyre több személy kapja meg ezt a diagnózist. A tünetek rendkívül eltérők és változatosak lehetnek, éppen emiatt a diagnosztizálása is nehéz. Ennek a következménye, hogy a BPD kezelése is egy rendkívül összetett és bonyolult feladat. Az alábbiakban a BPD-re legjellemzőbb tüneteket sorolom fel, nem a klinikai diagnosztizálás módszertana alapján, ezért ez a felsorolás nem alkalmas diagnózis felállítására.

1. Felfokozott szexuális vágy jellemzi a BPD-es személyeket, emiatt gyakori a szexuális partner váltás, illetve a párkapcsolataik általában instabilak és rövid ideig tartanak pl. szélsőséges esetben havi szinten váltják a párkapcsolataikat.
2. A fentiek mögött egy másik tipikus jellemző húzódik meg, vagyis az, hogy a BPD-es személy viszonylag rövid időn belül megun dolgokat, emiatt hirtelen, akár egyik napról a másikra is jelentős változásokat lép meg. Pl. egyik nap még szerelmes a párjába, a következő nap már negatív érzelmei vannak vele kapcsolatban és szakít vele. A váltások egyre fokozódnak az élet különböző területeire is ráterjednek pl. először csak magánélet, aztán már munkára is.
3. A súlyos BPD-vel küzdő személyek egyrészére jellemző a kábítószer használat, illetve a mértéktelen alkohol fogyasztás.
4. Gyakran megfigyelhető az is, hogy a BPD-es személy már fiatal korábban akár többször is öngyilkossági kísérletet hajt végre, illetve farcolja magát, vagyis késsel vagdossa a végtagjait.  
5. A BPD-es személyek viszonya gyermekkorukban nagyon rapszodikus a szüléikkel kapcsolatban, emocionálisan nem tudnak megfelelően kötődni hozzájuk. Gyakran felnőtkorukra se rendeződik a viszonyuk, emiatt felnőtként elhidegülnek a szülőktől, egyes eseteben nem is tartják már velük a kapcsolatot.
6.  A BPD-es személyek gyakran nem rendelkeznek életcélokkal, egyfajta sajátságos hedonista életet élnek, nincsenek hosszútávú céljaik. A hosszú távú életcélok hiánya abból a szempontból problémás, hogy megnehezíti a gyógyulást, hiszen nincsen cél, amiért érdemes lenne változni.

Hollósy-Vadász Gábor