Miért válik az alvás egy idő után küzdelemmé?

Este hulla fáradtan zuhansz az ágyba és nem vágysz másra, mint egy mély, pihentető alvásra. Az elméd azonban nem így gondolja: újabb és újabb gondolatokkal indít támadást a békés elalvás ellen.

Ismerős helyzet?

Sokan tapasztaljuk ezt, rengetegen küzdünk ezzel, hogy hiába próbálunk este álomba szenderülni, egyszerűen az agyunk képtelen leállni. Néha már-már majdnem elalszunk, de aztán felriadunk. Vagy egyszerűen közel sem tudunk kerülni a lecsillapodott, alvásközeli állapothoz. Figyelni kezdjük az órát, hogy mennyi értékes alvás időt veszítünk az elalvás hasztalan próbálkozásával. Egyre türelmetlenebbek vagyunk, egyre jobban befeszülünk.

Ez oda vezet, hogy egy idő után már nem csak az a probléma, hogy rosszul alszunk. Hanem az, hogy az alvás köré fokozatosan feszültség és küzdelem épül.

Nem arról van szó, hogy az ember rosszul működik. Nem hibásak vagyunk. Ilyenkor a test gyakran még este is készenléti állapotban marad: magasabb izomtónus, belső nyugtalanság, fokozott figyelem jelenik meg. Mintha a szervezet nem kapná meg a jelzést, hogy most már valóban elengedhet és pihenhet.

Az ördögi kör gyakran a következőképpen alakul ki: minél jobban szeretnénk aludni, annál jobban figyeljük magunkat. Minél jobban figyeljük magunkat, annál nagyobb belső feszültség alakul ki. És minél nagyobb a belső feszültség, nyomás, annál nehezebbé válik az elalvás. Paradox módon az elalvás akarása ellentétesen hat az elalvás folyamatára.

Akkor nincs megoldás? Kérdezhetjük jogosan. Szerencsére a jó hír az, hogy a megnyugvás megtanulható. Nem egyik napról a másikra, de az idegrendszerünket meg tudjuk tanulni szabályozni. Ez nem akaraterő kérdése, hanem rendszeres gyakorlásé. Ebben segíthetnek olyan relaxációs és önszabályozó módszerek is, mint például az autogén tréning. Az idegrendszer jobb szabályozásának pedig jótékony következménye szokott lenni az alvás javulása.

Sok ember számára már az is fontos fordulópont, amikor nem önmagát kezdi hibáztatni az alvás miatt, hanem megérti, hogy a szervezete valójában túl sokáig próbált alkalmazkodni a terheléshez. 

Az alvás nem gombnyomásra működő funkció, hanem egy biztonságérzetből megszülető állapot. Ezért sokszor nem még több kontrollra, hanem fokozatos megnyugvásra van szükség.

Az alvásproblémák mögött sokszor nem egyetlen ok áll, hanem tartós túlterhelés, belső feszültség és a megnyugvás nehézsége. Amikor az idegrendszer újra megtanul lelassulni és biztonságban lenni, az alvás is gyakran fokozatosan rendeződni kezd.