Miért repül így az idő? És máskor mért áll meg?

Az időészlelés témája jóideje foglalkoztatja a kutatókat, és mára bizonyossá vált, hogy egy-egy esemény időtartamának megélése nagyon is személyes.

Biztosan veled is előfordult már, hogy leültél egy könyvvel a kanapéra reggel, és legközelebb arra eszméltél, hogy villanyt kell kapcsolnod, mert besötétedett. A percek, sőt az órák is csak úgy elrepültek, amire több magyarázat is lehetséges.

Az egyik a flow élmény. Csíkszentmihályi méltán híres modellje szerint bizonyos helyzetek képesek oly mértékben magukkal ragadni, hogy eközben megszűnik a reális időérzékelésünk. A flow élmény sokszor kihívásokkal járó helyzetekhez társul, de akár egy hétköznapi szituációban is átélhetjük. A hangsúly ilyenkor nem a célon van, hanem a tevékenység maga válik örömtelivé.

A flow ellensége a szorongás, a külső elvárások, vagy éppen az unalom. Ilyen helyzetekben sokkal nehezebb bevonódni és magára a pillanatra koncentrálni. Valószínűleg a járvány okozta helyzetben is sokkal kevesebben élik át ezt az élményt, bár egyesek szerint extrém mértékű krízisekben, például koncentrációs táborokban is leírható volt a flow élmény.

Tehát az idő múlásának érzékelése az élmény jellegétől is függ. A másik magyarázat az időérzékelés sajátosságaira egy neuropszichológiai megközelítésben keresendő.

David Eagleman megközelítésében az előretekintést és a visszatekintést (pro- és retrospektív észlelést) érdemes külön választanunk.

Amikor előre nézünk és éppen el vagyunk foglalva valamivel, az agykapacitásunk túlságosan le van kötve ahhoz, hogy megfelelően érzékelje az idő múlását, ezért az gyorsabbnak tűnik. Viszont amikor unatkozunk, folyton arra gondolunk, hogy mi lesz a következő lépés, ami lassítja az időészlelést. Tehát amikor izgalmas könyvet olvasok, és azon jár az eszem, hogy vajon mi lesz a kedvenc karakteremmel a következő fejezetben, akkor egyszerűen nem hagyok energiát arra, hogy az agyam az időészleléssel is foglalkozzon. Egy unalmas könyv esetében viszont valószínűleg folyton arra gondolok, hogy mikor lesz már vége (a mondatnak, a bekezdésnek, a fejezetnek, stb.), így a sok előretekintés még lassabbnak fogja érzékeltetni az idő múlását.

Amikor visszatekintünk a múltra, sokkal lassabbnak fognak tűnni azok az időszakok, amelyek újszerűek vagy jelentősek voltak. Ennek egyszerű az oka: amikor sok minden történik, az agyunk „sűrűbben szövi” az emlékképet, míg az unalmas időszakok leképzése meglehetősen „lyukacsos emlékhálót” eredményez.

Eagleman szerint a gyerekkori élmények azért tűnnek visszaemlékezve hosszabbnak, mert még sok újdonsággal találkoztunk, így sok mindent kellett rögzíteni az emlékezetünkben. Természetesen nem csak a gyerekkor tartogat újszerű helyzeteket. Egy új munkahelyre való beilleszkedés, a családalapítás, egy költözés, vagy éppen a karantén időszaka is olyan helyzetnek tekinthető, amelyben számos újdonságra kell felkészülnünk. Az agyunk ezeket az időszakokat úgy fogja érzékelni és elraktározni, mintha lassabban telt volna az idő.

Mi jut eszedbe, ha visszatekintesz 2020 márciusára?

Gyorsan eltelt, vagy épp ellenkezőleg?

Valószínűleg a többség inkább elnyújtottnak látja azt az időszakot, hiszen rengeteg bizonytalanság volt a levegőben és napi szinten történtek változások a hétköznapokban a pandémia hatására.

Tehát ha úgy érzed, csigalassan telik az idő, nem vagy egyedül vele!

Érdemes lehet olyan tevékenységeket keresned, amelyben könnyen el tudsz mélyülni, de az is teljesen rendben van, ha ez most egy ilyen időszak :)

Forrás: https://theswaddle.com/march-2020-quarantine-time-passing-slowly/