Miért rágódunk annyit?

Biztosan te is észrevetted, hogy az ember könnyen a múlt megszállottjává válhat. Talán te is átélted már, hogy ha történik veled valami negatív vagy olyat mondanak, ami szíven üt, akár napokkal vagy hetekkel később is visszatérhet a gondolataidba. Ezt a jelenséget ruminációnak vagy egész egyszerűen rágódásnak nevezhetjük.

A rágódás egy ismétlődő, negatív töltetű gondolkodási forma, ahol rendszerint megtörtént eseményeket játszik le újra és újra a személy. Ez a gondolkodásmód gyakran megjelenik a szorongásos vagy a kényszeres zavarok esetén, de önmagában nem elegendő a diagnózis felállításához (Tehát attól, hogy időnként rágódsz, még nem vagy OCD-s :) )

A ruminációt két részre oszthatjuk. Az egyik része a reflektálás (ez a szó szoros értelemben vett “kérődzés”), mely bizonyos mértékben hasznos is lehet, hiszen az esemény újrajátszása segíthet a hozzá kapcsolódó érzelmek megemésztésében.

A másik részt leginkább töprengésnek vagy merengésnek nevezhetjük, mely jóval kevesebb pozitív hozadékkal jár. Tulajdonképpen ez a szakasz nagyon hasonló egy kontrollvesztett állapothoz: hagyod, hogy jöjjenek a már megtörtént esemény képei, melyeken úgysem tudsz változtatni, de egyszerűen nem tudod “kikapcsolni a filmet”. Ez az elrévedés rendszerint  passzivitásban tart, így a jövőbeli változtatás lehetőségét is elveszi.

Bár a rágódás első hallásra teljesen ártalmatlan, sőt, akár hasznosnak is tűnhet, valójában több hátulütője is van. Növeli a tehetetlenséget és a kilátástalanság érzését, idő- és mentális energiarabló. 

Szerencsére a rágódás nem mindenkit érint, vagy nem ugyanolyan mértékben. Leggyakrabban azok lépnek ebbe a csapdába, akik egy számukra elfogadhatatlan helyzetet szeretnének megérteni, ezért újra és újra lejátszák a fejükben.

Mások megerősítést várnak. Főleg olyan helyzetekre igaz ez, amikor tudat alatt úgy érzik, hogy tévedtek. Ezt a helyzetet felidézve próbálják megnyugtatni magukat, hogy a lehető legjobb döntést hozták. 

Vannak, akik jövőbeli lehetséges stresszes helyzetekre próbálnak felkészülni ily módon. Ez a stratégia azonban csak még tovább növeli a félelmet és a bizonytalanságot. 

Emellett a rágódás lehet a felelősséghárítás (pl. megbüntettek a villamoson, de én újra és újra azon rágódom, hogy milyen bunkó volt az ellenőr, ahelyett, hogy belátnám a saját felelősségem) vagy a kontroll visszaszerzésének eszköze is (pl. különböző forgatókönyvekkel játszom le ugyanazt a kiindulási helyzetet, mintha irányíthatnám). 

Ahogy korábban is említettem, a rágódás nem jelent semmiféle betegséget, ugyanakkor ez a téves gondolkodási forma több  mentális problémában is előfordulhat. Ilyen a depresszió, a poszt-traumás stressz zavar (PTSD), az obszesszív-kompulzív zavar (OCD), a generalizált szorongás vagy a különböző fóbiák.

A rágódás hatására nem alakulnak ki ezek a betegségek, ugyanakkor más negatív következményekkel számolnunk kell. Azok az emberek, akik gyakran rágódnak hajlamosak a következőket tapasztalni:

• krónikus stressz

• motiválatlanság

• pesszimizmus

• falásrohamok

• önsorsrontás

Ha úgy érzed, téged is érint ez a probléma, igyekezz keretek közé szorítani a gondolataidat! Például adhatsz egy időkeretet a rágódásnak, vagy megbeszélheted magaddal, hogy a rágódásnak csak a konyhában/a boltban/ a postán, stb. van helye, így amíg elsétálsz a kijelölt helyre, máris megszakíthatod ezt a gondolkodási ciklust. 

Sokat segíthet még különböző relaxációs technikák vagy a tudatos jelenlét elsajátítása, és természetesen a szakemberrel végzett közös munka, melynek során jobban megismerheted a félelmeidet.