Miért olyan nehéz változtatni a szokásainkon?

A válasz egyszerű: biztonságra törekszünk. Természetes módon hajlamosak vagyunk olyan dolgokkal foglalkozni, amik komfortosak és biztonságosak számunkra, amiktől jól érezzük magunkat. A szervezetünkben ugyanis egyfajta belső „termosztát” működik, ami igyekszik testünk egyensúlyi állapotát (homeosztázisát) fenntartani. Precíz belső folyamatok törekednek arra, hogy a fiziológiai paramétereink (pl. szívverés, légzésszám, vérnyomás) egy optimális érték körül mozogjanak. Ha azonban ezek az értékek eltérnek a megszokottól (pl. sportolás közben megemelkedik a pulzusunk) a szervezetünk tiltakozni fog.

A változás egyik oka tehát a szervezet biológiai egyensúlyának felborulása. Emellett azonban nem feledkezhetünk meg a tudatos működésről sem.

A változáshoz kapcsolódó gondolatainkat célszerű tudatos tervek formájába önteni, ugyanis a kutatások alapján a cselekvési és a megküzdési tervezés együtt kifejezetten hatásos a változások elérésében. Nincs más teendő, mint átgondolni a változáshoz szükséges lépéseket, illetve azokat a reakciókat, melyek segíthetnek a buktatókkal való megküzdésben. Ez a fajta tervezés mankóként szolgál a változás folyamatában, ugyanakkor egy nehezítő tényezőről még szót kell ejtenünk.

Szervezetünkben nem csak a biológiai egyensúly mutat viszonylagos állandóságot, hanem a gondolati utak is stabilnak tekinthetők. Ahhoz, hogy egy-egy új viselkedés automatikussá váljon, számos alkalommal „be kell járnunk” ugyanazt az idegrendszeri utat. Tehát nem elegendő a kezdeti szakaszában energiát fordítanunk a változásra, az új szokások megszilárdítása érdekében kitartóan ismételnünk kell az adott cselekvést.

A cél pedig nem más, mint az egyensúlyi pont elmozdítása, illetve az új szokás automatizmussá alakítása.