Miért nem tudunk sokszor ellazulni még a nyaralás alatt sem?

Az egyik legérdekesebb dolog, amit az elmúlt több mint húsz évben újra és újra megfigyeltem, hogy sokan éppen a szabadságuk alatt döbbennek rá arra, mennyire kimerültek valójában.

Egész évben arra várunk, hogy végre eljussunk a nyaralásig. Azt gondoljuk, hogy ha lesz néhány szabad napunk, akkor majd automatikusan kipihenjük magunkat, jobban alszunk, és elmúlik a feszültség. Ehhez képest sokan arról számolnak be, hogy a szabadság első napjaiban még nyugtalanabbnak érzik magukat, nehezen kapcsolnak ki, vagy egyszerűen nem tudják élvezni a pihenést.

Azt látom, hogy ilyenkor sokan önmagukat hibáztatják. Úgy érzik, valamit rosszul csinálnak, mert „nem tudnak kikapcsolni”. Pedig a háttérben gyakran nem ez áll.

Tapasztalatom szerint az idegrendszer nem úgy működik, mint egy villanykapcsoló. Ha valaki hónapokon keresztül fokozott terhelés alatt áll, folyamatosan alkalmazkodik, teljesít, szervez, figyel és megold, akkor a szervezetének időre van szüksége ahhoz, hogy átálljon egy nyugodtabb működésre. Nem ritka, hogy valaki csak a szabadság második hetében kezd igazán ellazulni.

Sokszor azt is megfigyelem, hogy a nyaralás alatt válnak igazán láthatóvá azok a problémák, amelyeket a hétköznapok rohanása közben még sikerül elfedni. Amíg folyamatosan feladatok vesznek körül bennünket, kevésbé tűnik fel a fáradtság, a belső nyugtalanság vagy az alvás minőségének romlása. Amikor azonban végre lelassulunk, ezek a jelzések sokkal erősebben érzékelhetővé válnak.

Éppen ezért nem gondolom, hogy a nyaralás sikertelen lenne attól, hogy az első napokban nehezen megy a kikapcsolódás. Sokszor inkább arról van szó, hogy ilyenkor szembesülünk azzal, milyen állapotban van valójában az idegrendszerünk.

A saját szakmai munkám során azt látom, hogy azok tudnak hosszabb távon is regenerálódni, akik nemcsak pihenni szeretnének, hanem megtanulják tudatosan csökkenteni a feszültséget is. A valódi kikapcsolódás ugyanis nem mindig attól függ, hogy éppen hol vagyunk, hanem attól is, hogy mennyire tudjuk megengedni magunknak a lelassulást és a belső megnyugvást.