A „mi lett volna, ha” gondolati spirálja…

Miért kínozzuk magunkat egy döntés meghozatala után a „mi lett volna, ha” gondolati spirállal? 

Sokszor azért, mert van egy veszteség élményünk. Amit nem választottunk, amire nemet mondtunk, az egy mínusz, egy hiány, egy nem választott út, vagyis egy veszteség az életünkben. Lehet ebbe kapaszkodni, és ezt siratni, és azon töprengeni, hogy mi történt volna, ha az A út helyett a B úton mentünk volna tovább. De ezt már soha nem tudjuk meg. 

Ehelyett érdemes elgondolkoznod azon, hogy milyen pszichológiai hasznod származik abból, hogy benne tartod magam a „mi lett volna ha…” gondolati spiráljában?  Mit ad neked az, hogy ezen szomorkodsz, ezen kattogsz, esetleg a döntésed elmulasztott lehetőségei miatt őrlődsz? 

Érdemes elgondolkoznod a családi mintáidon is, vagyis azon, hogy a családodban mi volt a jellemző egy meghozott döntés után. Otthonról, az eredeti családból milyen viszonyulást hozol? Lehetett örülni és elégedettnek lenni? Hátra lehetett dőlni, hogy mi megtettük a tőlünk telhető legjobbat? A szüleid egy döntés után haladtak tovább az életben, egyik lépcsőfokról léptek a következőre? Vagy inkább keseregtek az elszalasztott lehetőségek miatt és átkozták magukat hogy úristen, rossz döntést hoztunk?

Elhangzottak otthon ilyen, vagy ezekhez hasonló mondatok? 

• A mi családunk mindig pórul jár. 

• Mi nem tudunk jó döntéseket hozni. 

• Mi egy szerencsétlen család vagyunk. 

Mi lehet a kiút a „mi lett volna, ha” gondolati spirálból? 

A döntésekhez való viszonyulásunkat érdemes felülvizsgálni. Ez a saját működésmódod, ez rólad szól? Vagy ez egy otthonról hozott családi minta, ezt másoltad le anyádtól vagy apádtól? Ez jön azonnal, zsigerből? De valójában már nem egy kényelmes megküzdési mód számodra? Most már szeretnéd máshogy érezni magad egy meghozott döntésed után? Ne adj isten, szeretnél örülni és elégedett lenni a döntéseiddel? 

Szóval lehet, hogy már rég rájöttél arra, hogy nem jó mindig a döntéseiden és annak látható, és nem látható következményein kattogni, mert rengeteg energiádat felemészti. Csak a következő lépés nem tudod, mi legyen?  

A következő lépés, ha elkezded elfogadni a már meghozott döntéseidet, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. És elkezded elfogadni azt is, hogy akkor és ott abban a pillanatban annak a döntésnek a meghozására voltál képes. Emlékeztesd magad arra, hogy akkor és ott milyen érvek és ellenérvek alapján döntöttél. Hiszen valami alapján döntöttél! Majd kezdd el elfogadni, hogy minden, de minden döntésnek vannak előnyei és hátrányai, de a pozitív következményekre való fókuszálás segít abban, hogy megszakítsd a „mi lett volna, ha…” gondolatspirálját. 

Egy egyéni pszichológiai konzultáció védett, megtartó terében lehetőség nyílik arra, hogy feltárd a döntéseidet kísérő szorongások mélyebb gyökereit és ráláss a hozott családi mintáidra. A közös munka során olyan személyre szabott megküzdési technikákat alakíthatsz ki, amelyek segítenek leállítani a rágódást, és átlépni a múltbéli lehetőségek siratásából a jelenbeli lépéseid vállalásába és elfogadásába. Keress bizalommal.