Mi kell ahhoz, hogy jól legyünk?

A reziliencia, a stressz és a társas kapcsolatok szerepe a mindennapi jóllétben. Mitől érezzük magunkat igazán jól az életünkben? Mi segít átvészelni a nehéz időszakokat, a veszteségeket, a mindennapi terhelést? A pszichológiai kutatások egyre egyértelműbb választ adnak: a jóllét nem egyetlen tényezőn múlik, hanem több, egymással kölcsönhatásban álló erőforrás egyensúlyán.Az Egészségügyi Világszervezet szerint a mentális egészség és jóllét alapvető fontosságú az egyének, családok és társadalmak működése szempontjából, hiszen lehetővé teszi, hogy az emberek értelmesnek éljék meg az életüket, aktív és kreatív tagjai legyenek a közösségüknek (Friedli & WHO, 2009).

A pozitív pszichológia megjelenése jelentős szemléletváltást hozott a pszichológiában: a problémák és zavarok kutatása mellett előtérbe kerültek olyan kérdések is, mint a boldogság, az életelégedettség, a pszichológiai és szociális jóllét, valamint az emberi erősségek vizsgálata (Oláh & Kapitány-Föveny, 2012).A jóllétet gyakran két filozófiai megközelítés mentén írják le. A hedonikus szemlélet a pozitív érzelmek túlsúlyára és az élettel való elégedettségre helyezi a hangsúlyt, míg az eudaimonikus megközelítés szerint a jóllét akkor valósul meg, ha az életünk összhangban van az értékeinkkel, van értelme és lehetőséget ad a személyes fejlődésre (Koay & Dillon, 2020). A kutatások alapján mindkét nézőpont fontos, és eltérő módon járul hozzá a jóllét megéléséhez.Ed Diener találó hasonlata szerint a jóllét olyan, mint egy recept: sok összetevője van, és nem egyetlen tényező határozza meg, hanem az arányok és a kombinációk (Eid & Larsen, 2008).

Reziliencia – amikor képesek vagyunk „visszapattanni”A reziliencia a lelki ellenállóképességet jelenti: azt a képességet, hogy traumák, veszteségek vagy tartós stressz után képesek vagyunk alkalmazkodni, felépülni, sőt akár megerősödni is (Harms et al., 2018). Egyes kutatók személyiségvonásként tekintenek rá, míg mások szerint inkább egy dinamikus folyamat, amely a nehéz helyzetekre adott reakciók során válik láthatóvá.Empirikus eredmények szerint a magasabb reziliencia együtt jár a nagyobb életelégedettséggel és az alacsonyabb pszichológiai distresszel (Mak et al., 2011). Egy nagymintás magyar kutatás is azt találta, hogy a reziliencia az általános jóllét egyik legerősebb előrejelzője, különösen a mentális jóllét esetében. Ez azt sugallja, hogy a reziliencia nemcsak „velünk született adottság”, hanem fejleszthető erőforrás, amely kulcsszerepet játszik a jóllét fenntartásában (Davydov et al., 2010).

Stressz – amikor a túlélő üzemmód állandósul. A stresszkutatás jóval korábban indult, mint a jóllét vizsgálata (Selye, 1976; Lazarus & Folkman, 1984). Rövid távon a stressz adaptív lehet, de ha tartóssá válik, komoly testi és lelki következményekkel járhat. Krónikus stressz esetén a szervezet folyamatos készenléti állapotban marad, ami hosszú távon kimeríti az idegrendszert és megzavarja az önszabályozó folyamatokat (van der Kolk, 2003).A kutatások szerint a tartós stressz szoros összefüggést mutat a rosszabb fizikai és mentális egészséggel, a depresszió kialakulásával, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel (Thoits, 2010; Quick & Henderson, 2016). Magyar adatok alapján a munkahelyi stressz növekedése egyértelműen együtt jár az alacsonyabb jólléttel és rosszabb egészségi állapottal (Salavecz, 2013).

Kapcsolódás nélkül nincs jóllét. Az ember társas lény, így a jóllét nem választható el a kapcsolatok minőségétől. A pozitív pszichológiai működés túlmutat az egyéni szinten: szükségünk van támogató kapcsolatokra, közösségekre és az összetartozás élményére (Keyes, 1998).Számos kutatás igazolja, hogy a szoros társas kapcsolatok védőfaktorként működnek mind a mentális, mind a fizikai egészség szempontjából. A boldogabb emberek általában több és mélyebb kapcsolatot ápolnak, mint kevésbé boldog társaik (Diener & Seligman, 2002). A magányosság és a társas elszigeteltség ezzel szemben jelentősen növeli a korai halálozás kockázatát (Holt-Lunstad et al., 2015).A társas támogatottság közvetve hat a jóllétre: befolyásolja az egészségmagatartást, a stresszkezelést és a lelki megküzdést is (Thoits, 2011; Piwoński et al., 2012).

Mit üzennek a kutatási eredmények? Egy nagymintás, magyar lakosságra közelítőleg reprezentatív vizsgálat szerint a reziliencia, a stressz szintje és a társas támogatottság együttesen az általános jóllét közel felét magyarázzák. A reziliencia és a társas támogatottság pozitív, míg a stressz negatív irányban hat a jóllétre, és ezek közül a legerősebb védőfaktornak a reziliencia bizonyult.Mindez azt jelenti, hogy a jóllét nem pusztán szerencse kérdése. Tudatos fejlesztéssel – a lelki ellenállóképesség erősítésével, a stresszkezelési stratégiák elsajátításával és a kapcsolatok ápolásával – valódi, tartós változás érhető el az életminőségben (Fava & Tomba, 2009).

Összegzés: A jóllét egy komplex, soktényezős rendszer eredménye. Nem egyetlen döntés vagy élethelyzet határozza meg, hanem az, ahogyan reagálunk a stresszre, mennyire tudunk alkalmazkodni a nehézségekhez, és mennyire vagyunk képesek kapcsolódni másokhoz. A kutatások üzenete világos: a stressz csökkentése, a reziliencia fejlesztése és a társas támogatottság erősítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy hosszú távon jól legyünk.

Irodalomjegyzék:

Davydov, D. M., Stewart, R., Ritchie, K., & Chaudieu, I. (2010).Resilience and mental health. Clinical Psychology Review, 30(5), 479–495.

Diener, E., & Seligman, M. E. P. (2002).Very happy people. Psychological Science, 13(1), 81–84.

Eid, M., & Larsen, R. J. (Eds.). (2008).The science of subjective well-being. Guilford Press.

Fava, G. A., & Tomba, E. (2009).Increasing psychological well-being and resilience by psychotherapeutic methods.Journal of Personality, 77(6), 1903–1934.

Friedli, L., & World Health Organization. (2009).Mental health, resilience and inequalities. WHO Regional Office for Europe.

Harms, P. D., Brady, L., Wood, D., & Silard, A. (2018).Resilience and well-being. In E. Diener, S. Oishi, & L. Tay (Eds.),Handbook of well-being (pp. xx–xx). DEF Publishers.

Holt-Lunstad, J., Smith, T. B., Baker, M., Harris, T., & Stephenson, D. (2015).Loneliness and social isolation as risk factors for mortality.Perspectives on Psychological Science, 10(2), 227–237.

Keyes, C. L. M. (1998).Social well-being. Social Psychology Quarterly, 61(2), 121–140.

Koay, W. L., & Dillon, D. (2020).A critical review of the role of hedonia and eudaimonia in well-being.Journal of Happiness Studies, 21, 2605–2628.

Lazarus, R. S., & Folkman, S. (1984).Stress, appraisal, and coping. Springer.

Mak, W. W. S., Ng, I. S. W., & Wong, C. C. Y. (2011).Resilience: Enhancing well-being through the positive cognitive triad.Journal of Counseling Psychology, 58(4), 610–617.

Oláh, A., & Kapitány-Föveny, M. (2012).A pozitív pszichológia tíz éve Magyarországon.Magyar Pszichológiai Szemle, 67(1), 19–45.

Piwoński, J., Piwońska, A., & Sygnowska, E. (2012).Social support and health behaviors.Polish Journal of Public Health, 122(1), 47–52.

Quick, J. C., & Henderson, D. F. (2016).Occupational stress: Preventing suffering, enhancing well-being.International Journal of Environmental Research and Public Health, 13(5), 459.

Salavecz, G. (2013).Munkahelyi stressz és egészség.Orvosi Hetilap, 154(12), 449–454.

Selye, H. (1976).The stress of life (2nd ed.). McGraw-Hill.

Thoits, P. A. (2010).Stress and health: Major findings and policy implications.Journal of Health and Social Behavior, 51(Suppl), S41–S53.

Thoits, P. A. (2011).Mechanisms linking social ties and support to physical and mental health.Journal of Health and Social Behavior, 52(2), 145–161.

van der Kolk, B. A. (2003).The neurobiology of childhood trauma and abuse.Child and Adolescent Psychiatric Clinics of North America, 12(2), 293–317.