Mi a fontosabb nekünk-hogy szeressünk vagy szeressenek bennünket? ( Önérzetünk csak szeretettel fejlődhet )

Ahogy növekszünk és érünk, már magunk is törekszünk a helyes szeretetadag megszerzésének és kinyilvánításának egyensúlyára, mert ez az egyik alap feltétele az öntisztelet és önelégedettség meglétének. Ha ránézünk magunkra, lesz egy képünk arról, milyenek vagyunk, hogyan nézünk ki, milyen képességeink, tulajdonságaink, tapasztalataink, érzelmeink, viselkedésmintáink és tudásunk van. Ha ezeket feltérképezzük és kitudunk emelni belőlük olyanokat, melyeket pozitívnak látunk, akkor ezáltal fejlődik öntiszteletünk. Ha abban is hiszünk, hogy ezeket a mindennapokban használni is tudjuk és talpraesettek vagyunk ezek variálásban, akkor ezáltal önbizalmunkat is növeltük. E képességek nélkül nem tudunk szeretni másokat sem.

Ha felnőttkorunkra elég szeretetet tankoltunk magunkba, már nemcsak az lesz fontos, hogy kapjunk, hanem képesek leszünk minél többször kimutatni szeretetünket. Az önérzetek általában gyerekkorban keletkeznek, azáltal, hogy a gyerekben milyen élmények ragadtak meg abból, amit mások érzelmi megnyilvánulásaiból kapott. Amikor a felnőtt tiszteletet mutat a gyerek felé, abból alakul ki az öntisztelet, ha elégedett a gyerekkel, abból alakul ki az önelégedettség, ha pedig hisz a gyerek képességeiben, abból alakul ki az önbizalom.

Kutatások bizonyítják, hogyha megfelelő helyre, embernek adjuk a szeretetünket,elfogadásunkat és bizalmunkat akkor ha nem is kapjuk vissza egy-az egyben azt, mégis elégedettséggel fog eltölteni bennünket mások jóérzése és sikeressége! Főleg, ha  a gyerekek felé adjuk!

Ha a szeretek és szeretve vagyok érzéseket időrendi dimenzióban nézzük, azt figyelhetjük meg, hogy az egészségesen fejlődő felnőtt embereknél, életük első felében fontosabb , hogy szeretve legyenek, míg életük második felében, hogy szerethessenek. A kettő megkülönböztetése fontos mind önismeretünk úgy emberismeretünk szempontjából is, ugyanis láthatjuk, hogy egyesek igen jó egyensúlyt tartanak a kettő között, míg egyeseknél kileng a mérleg nyelve vagy a szeretet adás vagy kapás irányába. Ez sokszor terápiás téma is, pl. valaki túlságosan kötődik párjához vagy gyerekéhez, folyamatosan ajándékokat ad, kényszeresen aggódik másokért vagy a másik véglet, amikor már nem is vesszük észre a velünk élő családtagokat, évente ha nagy ritkán kérdezünk, dicsérünk, megköszönünk…

Mit tehetünk, hogy a mindennapjainkban oda-vissza megfelelő szeretetadagunk legyen?

Az önszervező akciók, önkéntes munkák és alapítványok jó célt szolgálnak szeretetünk adásának. Sokszor elég a humor, mosoly, apró dicséret, érdeklődés vagy a gondolat és cselekedet nemes összhangja. Persze vannak, akik az emberi szenvedés látványától és attól, hogy nem tudnak aktívan segíteni érzelmileg megkeményednek. A tehetetlen sajnálat kövesedett meg bennük és így a szeretet útja is eltorlaszolódott. Érdemes erre odafigyelni és minden felnőtt embernek megtalálni azt a fórumot, ahol nyit, mások felé fordul és barátságokat ápol. Felnőttkorban a szeretet már nem feltétele a fejlődésnek és túlélésnek, viszont nélküle csak silányabb minőségű életet élhetünk.