Mi az az ökopszichológia?

Az ökopszichológiai irányzat a múlt század környezetvédelmi mozgalmának eredményeként született meg. 1963-ban Robert Greenway ökológus kezdte először kutatni és felfedezni az ökológia és a pszichológia kapcsolatát. Az ökopszichológia területének részletes kidolgozása és maga az elnevezés pedig Theodore Roszak nevéhez és az 1992-ben megjelent The Voice of the Earth című könyvéhez fűződik.

Az ökopszichológia egyik alaptézise, hogy természetes környezetünkkel folyamatosan és kölcsönösen hatást gyakorolunk egymásra. Ennek az egymásra hatásnak azonban csak nagyon korlátozott mértékben vagyunk tudatában. A legalapvetőbb természetes környezetünk a saját testünk, de kölcsönösen hatunk egymásra a minket körülvevő élővilággal, sőt, a bolygó egészével is.

Az ökopszichológia szerintem egyik legfontosabb állítása a mai kor számára az, hogy a modern ember természetes környezetétől elidegenedett, és ez az elidegenedés mind számára, mind természetes környezete számára megbetegítő. Az első számú gyógyír és a legfontosabb első lépés tehát a Természethez való optimális újrakapcsolódásunk kell, hogy legyen. S miközben újrakapcsolódunk a Természethez, újrakapcsolódunk saját belső természetünkhöz is. Ez pedig maga a gyógyulás, ami által nemcsak pszichénk lesz egészségesebb, hanem testünk, környezetünk, sőt, maga a Föld is.

A Természethez való (újra)kapcsolódásnak számos egyszerű módja van: egy túra vagy séta a természetben, kertészkedés, állattartás, stb. Az ökopszichológiai vagy ökoterápiás gyakorlatok, módszerek célja, hogy a Természettel való (újra)kapcsolódásunkat egy jóval tudatosabb szintre emelje, és konkrét mederbe terelve elmélyítse, hogy az minél inkább személyes fejlődésünk, gyógyulásunk szolgálatába állhasson. Ilyen ökopszichológiai gyakorlatok, módszerek többek között az erdőfürdő vagy az állatasszisztált terápia, de ide sorolhatók a belső, imaginatív természeti képekkel dolgozó módszerek (pl. K.I.P., Natural Coaching), vagy a testtel való tudatos kapcsolódásra épülő módszerek, gyakorlatok is (pl. Szomatodráma, Fókusz terápia, stb).