Merjünk kilépni! - 3 jel az elengedésre

Tanácsadóként sűrűn találkozom olyanokkal, akik túl sok időt és energiát fektetnek olyan tevékenységekbe, melyeket „csinálniuk kell”, legyen az munka, valamilyen hobbi, vagy akár kapcsolat. Végeláthatatlan edzésprogramok és diéták plusz kurzusok, aktivitások...egyszóval sok olyan magunkra vállalt kötelezettség, melyeket már nem is élveznek.

Olyan társadalomban élünk, mely elvárja az aktivitást, teljesítményt: mindenben, tökéletesen, mindig. Elvárásnak érezhetjük, hogy fókuszáltak, motiváltak és produktívak legyünk legalább napi 8 órában, heti öt alkalommal. Függetlenül attól, ez bennünket mennyire terhel, vagy mennyire illik hozzánk egyáltalán. A testünket a társadalmi sztenderdeknek megfelelő formában tartjuk.Kártyát küldünk családunknak, barátainknak minden esemény alkalmából, és mindenkit felköszöntünk a közösségi oldalakon. Úgy érezhetjük, mindenből az átlag fölött kell teljesítenünk, holott lehetetlen kihvás mindenben jónak lenni.

Ilyen körülmények között nem meglepő, ha sokan szenvednek szorongásos problémáktól, ha alapélmény, hogy a szívünk majd kiugrik a mellkasunkból. A végtelen elvárások sora súlyként nehezedik ránk, és nem jár következmények nélkül: komoly hatást gyakorolhat a fizikai, érzelmi és mentális egészségünkre egyaránt.

Kell ez nekem?

Íme néhány érv, amikor érdemes elgondolkodni azon, hogy elengedjünk bizonyos tevékenységeket:

• Ha nincs benne élvezet…

Sok minden igazolja, miért valósítsunk meg olyan feladatokat, melyek nehezek számunkra. Lehet ez a kihívásokban rejlő izgalom,büszkeség, hogy mindezt magunk értük el –  hasznos muníciók ezek, amikor nehéz kitartani a célkitűzésünk mellett. Ugyanakkor ha egy tevékenység már csak kötelesség,ha kivész belőle az izgalom, elégedettség,ha elveszítjük az azzal kapcsolatos örömérzetünket, olyankor érdemes kicsit pihentetni vagy akár véglegesen el is hagyni azt.

Ha bennünket is úgy neveltek, hogy a kötelességeinket minden áron végezzük, nehéz dolgunk lehet, hiszen az ilyen felfogás könnyen eredményezheti, hogy a kötöttségeinkről nem lemondva, egyre többet és többet vállalunk, ami végül kimerülést, vagy akár kiégést is okozhat.

A túlvállalás kapcsán azokat a dolgokat, amik feltöltenek, kiegyensúlyoznak bennünket,fel kell adjuk, hogy tarthassuk magunkat vállalásainkhoz.

Mindeközben titkon elkezdjük utálni ezeket a tevékenységeket, hiszen minden időnket és energiánkat felemésztik. Ha sokáig fenntartjuk, könnyen átkapcsolhatunk automata üzemmódba, ahelyett, hogy igazán élnénk az életünket. Ez a pont az, ahol szerencsére a legtöbben segítséget kérnek, szakemberhez fordulnak. Sokszor azonban ezzel a problémával  nehéz szembenézni, mert a társadalmi elvárások miatt a legtöbben azt gondolják, hogy bennük van a hiba, amiért kilépnének a helyzetből. Gyakran hiszik, hogy valamilyen személyes deficit, vagy akár mentális betegség áll nehéz érzéseik, csökkent teljesítőképességük mögött. A legtöbb esetben ez azonban nem igaz,valójában a rendszert kéne megváltoztatni, amelyben élnek.

• Fél egész-ség

A testünk bölcs és jelzi a problémákat akár azelőtt, mielőtt azok tudatosulnának. Fejfájás, emésztési problémák, kimerültség, izomfeszültség formájában kapjuk a jelzést arról, hogy túlvállaltuk magunkat, hogy nem vagyunk jól a bőrünkben. Bosszantó élmény, amikor a testünk nem működik jól, ugyanakkor információt is szolgáltat aktuális teherbíró képességünkről, és arról, jó úton haladunk-e. Különbözően vagyunk összerakva, s ami egyikünk számára még belefér, a másikunknak olykor túl sok.

Szerencsére a testünk mindig tudtunkra adja, ha nem megfelelő az az élethelyzet, amiben vagyunk.

Orvosok, alvásszakértők is gyakran kiemelik az alvás, pihenés fontosságát. Nem elfogadható és nem egészséges, ha vállalásaink miatt nem jut elég időnk az alvásra. Ez egészségügyi vészhelyzet, amiben valamilyen tevékenységnek biztos, hogy mennie kell.

• Kinek akarunk megfelelni?

A közösségi médiának,reklámoknak köszönhetően a tökéletesség látszatával találkozunk nap mint nap. A hasonlítgatás hibájába pedig könnyű beleesni. Ha nem mérjük magunkat társainkhoz, honnan tudjuk, hogy jól vagy rosszul teljesítünk az életben?

Ez azonban nem jó megközelítés. Bár nehéz, de érdemes beletenni a másokkal való versenyzésre szánt energiát abba, hogy befelé figyeljünk, és észrevegyük, hogy számunkra mi a fontos, és hogy mi hogyan érezzük jól magunkat. Elképzelhető, hogy egészen más dolgok tesznek bennünket boldoggá, elégedetté, mint a környezetünket.

Nincs abban rossz, ha nem akarunk versenyt futni a kívülről érkező elvárásokkal, melyeket közvetett vagy közvetlen módon mások ránk testálnak. Alakíthatunk magunknak olyan életet, ami olyan tevékenységekkel, tárgyakkal, emberekkel van megtöltve, amikkel/akikkel igazán jól érezzük magunkat.

Mi az, amin már ma tudsz változtatni?