Menopauza, életközép, identitás és női szerepek - 1. rész

1. rész – Tényleg minden a hormonokról szól?

A menopauza vagy a változókor egyre inkább bekerült a közbeszédbe. Ez egyrészt nagyon örvendetes változás, másrészt bizonyos szempontból problematikus is, hiszen elsősorban hormonális kérdésként foglalkoznak vele. Én pszichológusként, alkalmazott táplálkozástudományi szakemberként és FEMM cikluskövetés oktatóként egy cikksorozatban szeretném a téma összetettségét megvilágítani az olvasóim számára.

Ha ezt a cikket olvassa, akkor lehet, hogy már Ön is megfigyelt magán olyan tüneteket, amelyek rontják az életminőségét.

Ilyen lehet: 

• hirtelen ingerlékenyebb;

• rosszabbul alszik;

• szorongóbb;

• könnyebben elsírja magát;

• nehezebben koncentrál;

• időnként hőhullámai vannak;

• megváltozott a ciklusa;

• csökkent vagy éppen megváltozott a szexuális vágya;

• egyéb furcsa, eddig ismeretlen tüneteket tapasztal.

Ha ezekkel a tünetekkel orvoshoz fordul, akkor többnyire hamar megszületik a magyarázat:

“Biztosan a hormonok.”

Én azt a kérdést vetném fel - a szakirodalmi adatok és a klienseimmel való munka kapcsán: “Valóban csak a hormonok?”

A cikksorozatom központi kérdése:

Miért nem magyarázza meg önmagában a hormonális változás azt, hogy egy nő miért éli meg nagyon nehezen vagy éppen viszonylag könnyen ezt az időszakot?

Mielőtt arról beszélnénk, hogy milyen pszichés és élethelyzeti tényezők befolyásolhatják a menopauza megélését, fontos leszögezni: a hormonális változás valódi, biológiai folyamat, és nem pusztán egy „lelki állapot”, amit a nőnek meg kell tanulnia elfogadni.

A menopauza körüli időszakban a női szervezet jelentős változáson megy keresztül. Ennek része a petefészkek hormontermelésének fokozatos átalakulása, ami nem egyik napról a másikra történik. A menopauza és perimenopauza részletes hormonális elemzésével most húznám az időt, hiszen ezt számos forrásból elolvashatja. Alább csak röviden definiálom a fogalmakat.

A perimenopauza a menopauzát megelőző átmeneti időszak. Ez akár több évig is tarthat, és gyakran már jóval az utolsó menstruáció előtt elkezdődik. Ebben az időszakban a petefészkek hormontermelése egyre kiszámíthatatlanabbá válik, ezért a hormonszintek nem egyszerűen folyamatosan és egyenletesen csökkennek, hanem jelentős ingadozást is mutathatnak.

A menopauzát utólag állapítjuk meg: akkor beszélünk róla, ha tizenkét egymást követő hónapja nem jelentkezett menstruáció, és ennek hátterében nem más ok áll. Ezt követően kezdődik a posztmenopauza időszaka.

A testi és a pszichés tünetek nem választhatók el élesen

A hormonális változásoknak lehetnek közvetlen pszichés következményei is. Az ösztrogén és más hormonok az agyműködésre, illetve több, hangulatszabályozásban szerepet játszó neurotranszmitter-rendszerre is hatással vannak. Ezért a menopauza körüli időszakban egyes nőknél megjelenhet vagy felerősödhet a szorongás, az ingerlékenység, a hangulatingadozás vagy a lehangoltság.

De a kapcsolat nem csak közvetlen lehet.

Gondoljunk például az alvásra. Ha valaki rendszeresen felébred éjszaka a hőhullámok miatt, néhány rosszul aludt éjszaka után már önmagában is ingerlékenyebb, fáradékonyabb, kevésbé koncentrált lehet. Ha ehhez még munkahelyi vagy családi stressz is társul, a tünetek könnyen egymást erősíthetik.

Így kialakulhat egy kör:

hormonális változás → testi tünetek → rosszabb alvás → fáradtság és ingerlékenység → nagyobb stressz → a testi tünetek fokozottabb megélése.

Ez nem azt jelenti, hogy a tünetek „csak pszichések”. Éppen ellenkezőleg: azt mutatja, hogy a testi és lelki folyamatok folyamatosan hatnak egymásra.

És ez az egyik oka annak, hogy a menopauza megértéséhez önmagában a hormonszintek ismerete nem mindig elegendő. A biológiai változás ugyan valódi és fontos kiindulópont, de hogy egy adott nő számára mit jelent ez az időszak, azt az alvása, a stressz-szintje, az élethelyzete, a kapcsolatai, az önmagához és a változó testéhez való viszonya, valamint számos más tényező is befolyásolhatja.

Mi befolyásolhatja a perimenopauza / menopauza megélését?

• alvás;

• krónikus stressz;

• aktuális élethelyzet;

• szorongásra való hajlam;

• korábbi pszichés nehézségek;

• társas támogatás;

• párkapcsolat;

• munka;

• anyaság (gyerek életkora);

• testkép;

• az öregedéshez való viszony;

• életmód stb.

Ebből is látszik, hogy mennyire nem csak a hormonokról szól ez az időszak, hanem sokkal összetettebb a téma. A további részekben az egyéb, nem hormonális tényezőkről fogok írni.

A következő részben arról írok majd, hogy miért éppen az életközép idején történik mindez, és mit jelenthet az életközépi válság?