Menedzser betegség, vagy "csak" túlterhelés?

Az ember test és lélek egysége. Ez a két egység nem választható el egymástól. Az ember jó közérzete, egészsége, megfelelő teherbírása akkor jó, ha egyensúlyban van a két szféra. Ha az egyensúly megbomlik, diszharmónia alakul ki, és elindul egy folyamat, amely  szellemi, lelki, fizikai tünetekhez, olykor konkrét betegséghez is vezethet.
 
A tudomány leírta az oly közismert „A”-tipusú személyiséget, amely  infarktusra hajlamosító személyiségtípus.
-  Ők azok a túlhajszolt emberek, akiknek   vegetatív idegrendszerük  érzékenyebben és
    hevesebben reagál a stressz  hatásokra.
-  Ők a stressz-érzékeny emberek.  Ez az állapot  bizonyos stressz-hormonok felszaporodása
     révén károsítja  az érrendszert,  anyagcsere folyamatokat és szabályozó rendszereket.
    

Károsodnak azok a folyamatok,   amelyek az ér belhártyájában zajlanak, melyek helyben értágulatot okoznának, hogy jobb legyen a keringés.
Ha ehhez jön még valamilyen külső negatív hatás is, mint pl. hidegfront, melegfront, vagy komolyabb elektroszmog, akut stressz ( a krónikus fölé), olyan reakciókat  indíthat be, melyek a  szíven tényleges, szervi elváltozást okozhatnak, vérrögképződés indulhat el, vagy hirtelen vérnyomás emelkedés lép fel, amely a szívet tovább terheli, szívkoszorúér görcsöt , esetlen infarktust okozva.
Természetesen mindennek az előzménye a nem kipihent, túlhajszolt szív, a túlhajszolt szervezet. Nincs elegendő védőanyag a szervezetben, helytelenül táplálkozik, dohányzik, nagyobb mennyiségű alkoholt fogyaszt, stb.
 
Azt a veszélyeztető állapotot, amelyben a stressz nyomása túlságosan erős, és a szervezet károsodása már megindult, nevezi a közmegegyezés  menedzser-betegségnek.
 
Ennek veszélye, hogy előkészíti a szervezetet egy fatális rosszabbodásra, vagy éppen a halálra. Okozhat  infarktuson kívül magas vérnyomást, gyomorfekélyt is ez a stressz halmaz.   Ezek – a szívinfarktus kivételével, jól „palástolható betegségek”, hiszen nincsenek látható jelei, és jól el lehet titkolni a környezet elől.
 
De vannak a menedzser-betegségnek kevésbé titkolható jelei is, mint pl. az enormis hajhullás,  mely mögött sem gócot, sem más betegséget kimutatni nem lehetett.

      Női vezetők között különösen igen gyakori a súlyos fokú hajhullás, mint tünet. Ennek magyarázata, hogy a fokozott igénybevétel miatt a szervezet (így a fejbőr) vérellátása is jelentősen megváltozik. Részben ezzel, részben a stressz okozta hormonális egyensúly felborulásával magyarázható a hajhagymák elgyengülése, amely olykor teljes kopaszodáshoz is vezethet.

    Szintén gyakori  a vezetők  potencia zavara, mely mögött ugyancsak  a túlhajszoltság áll. Az átmeneti, majd később tartóssá váló potenciazavar  általában a jéghegy csúcsa, a menedzser-betegség többi, súlyos tünete a mélyben lappang, és sokáig rejtve marad.
 
Miért veszélyes  a menedzser-betegség ?
 
Mert alattomos, látszat-tünetei vannak, melyek sokáig leplezhetők.
A ma vezetője, vállalkozója pedig nem lehet beteg, nem panaszkodhat egészségére, nincs ideje orvoshoz menni, nincs ideje törődni önmagával.
Éppen azért nagy a veszély, mert   t i t k o l j a    panaszait, nemcsak munkahelyén, sokszor  még családja előtt is.
Kezdetben csak annyit  érez hogy fáj a feje, fáradtabb, ingerültebb, stb…..Mindezek mellett továbbra is állandó feszültségben él, egyre nehezebben tudja ezt a látszat-egyensúlyt és látszat jólétet mutatni, amely újabb megterhelés  szervezete számára. A továbbra is fennálló folyamatos készenlét pedig előbb-utóbb felégeti tartalék energiáját is.
A szervezet – utánpótlás híján -  kénytelen „bedobni a törölközőt” .
Ekkor alakulnak ki – látszatra derült égből villám csapásként a hirtelen megbetegedések, esetleg a hirtelen halál  is.
 
A túlzott igénybevétel miatt  ugyanis a pszichológiai immunrendszer nem képes a rendes működésre, így a stresszkeltő ingerek „szabadon garázdálkodnak”. Ezért kell az állandó stresszhelyzetben élő embernek idővel komoly és veszélyes testi betegséggel  szembenéznie.
 
Háttérben egyértelműen a

    túlhajszoltság és a
    pihenés, regenerálódás  tartós hiánya áll.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezetők és vállalkozók 75-80%-át érinti valamilyen szinten ez a betegség.

    A piacgazdaságra való áttérés,
    a gazdasági szabályozók gyors változása,
    az életforma és rendszerváltás okozta  felgyorsult és gyorsan gyorsult élet nagyfokú alkalmazkodást kíván az egyes embertől, melyre szervezete korábban nem volt felkészülve.
     „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – alapon csak azok tudtak felszínen maradni, akik magukra erőltették a teljesítmény-centrikusságot, az új szabályokat, és önmagukat nem kímélték.
    Ehhez társul, hogy a ma emberének az életmódja egyértelműen rossz.
    Maga az élet ritmusa sem jó, az életről vallott felfogás sem igazán korszerű. A nagyon igénybevett emberek elfelejtik, hogy a relaxációnak, meditációnak, egy kis belső csend megteremtésének mekkora helye lenne életükben, és hogy mi mindent lehetne tenni a  megelőzésért.
    Ma nagyon sok ember gazdagodik meg abból, hogy különféle szereket forgalmaz,  mely  „biztosan” megvéd , megfiatalít, stb…..Ez természetesen tudományosan ritkán bizonyított. Az viszont már régóta ismert, hogy a zsír-, vörös húsok túlzott fogyasztása mennyire káros, helyette inkább az olívaolaj és  a fehér húsok (csirke, pulyka, hal)  fogyasztása ajánlott. Kimutatott, hogy Közép-Kelet-Európában, ahol nagyon erős a sertéshús fogyasztása, és alkoholt is bőségesen isznak, nyolcszor gyakoribb a rákos megbetegedés, mint az iszlám országokban, ahol tilos a sertéshús és az alkohol fogyasztása. Ez a nyolcszoros szám elég jelentős ahhoz, hogy komolyan vegyük. A másik  nagy hibánk, hogy az arányok eltolódtak. Mi magyarok kenyérrel, galuskával, krumplival esszük a húsokat, holott a zöldség, és gyümölcs kellene mellé, párolva, vagy nyersen.

A mozgás is hiányos – hiszen erre már nem marad idő.  Pedig legalább annyi erőfeszítést kellene tenni, míg az arc kipirul és a bőr el kezd nyirkosodni, ugyanis ez nyitja ki a kapillárisokat, a fő-erek melletti tartalék ereket.
 
További nagy hibája a veszélyeztetett csoportnak, hogy rossz irányba tolódott el az életritmusa. Mint tudjuk, az éjfél előtti alvás a legpihentetőbb. A menedzser-betegségben szenvedők illetve arra veszélyeztettet  egyének többnyire esti életet élnek, és ritkán jutnak ágyba éjfél előtt.
Mindezen túl a „keep smiling” is rengeteg energiába kerül,  főleg ha  nincs  rá belső késztetés.  És még a megfelelőség problémáját is meg kell említeni:
 
Nem mindenki alkalmas arra a feladatra, amit csinál:
 
Ha mégis csinálja, vagy csinálni kénytelen, annyi tartalék energiát használ el, amely már nem arányos az ő tehetségével és képességével.
Ez  újabb rizikótényezőt jelenthet a betegséghez vezető úton. Nagyon fontosak az oly sokszor emlegetett pszichés tényezők, mint érzelmeinkkel való bánásmód, az öröm, bánat, düh, félelem, harag, szorongás megélése, helyre tevése. Mindezek  közül a legveszélyesebb a düh !
 
Kórisme van, kezelés nincs??
 
De van megelőzés!
Ma már működnek olyan intézetek, ahol a hivatásukba majdnem „belerokkant” vezetőket gyógyítják, de főleg kiszűrik a veszélyeztető tényezőket. Ezt hívják „menedzser-szűrésnek”. Saját vizsgálataink alapján mondjuk, hogy a vizsgálat  nem mehet egy  „kaptafára”.  Minden ember önálló személyiség, aki adott tulajdonságokkal, adott reakciókészséggel rendelkezik. Ennek megvannak a maga reakciótípusai, amelyeket ellenőrizni kell és jó irányba befolyásolni. Ehhez ismerni kell a személyiségjegyeket, azok összetevőit, hogy az orvos adequat tanácsokat tudjon adni. Ez komplex gondolkodást és személyre szabott teljes körű kivizsgálást kíván. Olykor komoly ásványi anyag hiányt, enzimzavart, nyomelem hiányt lehet felfedezni, s azok korrekciójával máris segítettünk. Egyre több munkaadó küldi el dolgozóit ilyen szűrővizsgálatra. Ezzel sok rejtett hajlam és rizikó kerülhet felszínre. Nagyon fontos, mert a beteggé vált, de betegségüket titkoló vezetők orvosi segítség híján előbb-utóbb a saját maguk által ásott verembe esnek. Olyan mélyre, ahonnan már nem igen van visszaút.