A maximalizmust sokszor összekeverik a céltudatossággal, és egy sikeres, folyamatosan előretörő ember képét társítják hozzá.
Ilyen szempontból a maximalizmus lehet egy vonzó viselkedésforma is, azonban nem árt tisztában lennünk a negatív hatásaival.
Mivel a folyamatos tökéletességre törekvés ebben az esetben nem a lelkesedésről és a motivációról szól, hanem a megfelelési kényszerről, így a maximalisták egyik legfontosabb védjegye, hogy nem tudnak megállni. Mind jobb és jobb eredményt várnak maguktól, a sikereiket lebecsülik, a pozitív visszajelzést nem veszik figyelembe, hanem csak a kritikára koncentrálnak.
Ebből kifolyólag hajlamosak túlvállalni magukat, ami a kiégés kockázatát növeli, valamint folyton elégedetlenek, ez pedig az önbecsülésre hat negatívan.
Mindezek hátterében az áll, hogy a maximalisták a kimagasló teljesítményükkel próbálják kivívni mások figyelmét és szeretetét, sokszor tudattalanul. A jelenség gyökerei a gyerekkorba vezethetők vissza, így a fejlesztés is több időt vesz igénybe.
Ha valaki szeretne megküzdeni a maximalizmusásval, fontos, hogy időt szánjon az önismereti munkára. Emelje ki az erősségeit és a sikereit, ne csak a hibákra koncentráljon. Tűzzön ki maga elé reális célokat, amik valóban elérhetők, és ügyeljen arra is, hogy ne szánjon felesleges időt az apró feladatok csiszolgatására. Tehát tanuljon meg priorizálni a feladatai között.
Persze a változás ritkán jön gyorsan és egyszerűen, de ahogy sok más területen, itt is igaz, hogy a kevesebb néha több! :)
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása