A machiavellista személy a sötét triásznak a tagja. A sötét triászba soroljuk a pszichopatákat, a nárcisztikusukat és a machiavellistákat. Ez a fajta személyiség Niccolò Machiavelli (1469-1527) itáliai filozófusról kapta a nevét. De milyen személyiséggel is rendelkeznek a machiavellisták?
Ezeknek a személyeknek alacsony lelkiismeretességük, illetve nem tekinthetők barátságosnak. Ennek megfelelően machiavellisták nem bíznak meg más emberekben (pl. kollégáikban), ritkán tartják be a társadalmi normákat (pl. igazmondás), nem jellemző rájuk, hogy másoknak segítenének. Ennek megfelelően a másik emberre gyakran úgy tekintenek, mint egy eszközre, ami segíthet nekik a céljaik elérésében, ezért gyakran kihasználnak vagy manipulálnak másokat. Ez részben azzal is összefügg, hogy a machiavellista személyek se saját, se mások tetteiért nem akarnak feleőséget vállani. Ez viszont azt okozza, hogy nagyon rugalmas a személyiségük, gyorsan tudnak adaptálódni a megváltozott körülményekhez.
A machiavellisták képesek érzéseket megélni, ennek megfelelően egy stresszes helyzetben könnyen ki tudnak billeni, így el tudják veszíteni a saját érzéseik feletti kontrolt. Ennek az az előnye számukra, hogy nagyon éberekké válnak, könnyen megérzik, ha valami olyan változás történik, ami potenciálisan keresztbe húzhatja a számításukat.
A machiavellisták emocionális szempontból nagyon hidegnek és távolságtartónak tűnnek. A problémákat legtöbb esetben racionálisan kezelik, nem visznek bele érzelmeket. Még a legmegrendítőbb helyzetekben is több lépéssel előre tudnak gondolkodni és cselekedni a saját önző stratégiájuk mentén. Ennek egyik manifesztuma, hogy az interperszonális kapcsolataikba se vonódnak bele érzelmileg, ennek megfelelően bármikor képesek a másik személyt kihasználni, megsérteni a normákat. Ha valamiért az érdekük a norma követő magatartást várja el tőlük, akkor képesek eszerint is viselkedni.
A machiavellista egyik fő törekvése mások manipulálása (pszichopatához hasonlóan), de attól viszont nagyon is tart, hogy esetleg őt fogja valaki más manipulálni, ezért ennek elkerülése céljából inkább nem alakít ki bizalmi kapcsolatokat. Számukra a manipuláció egyik eszköze lehet a vagyon és a státusz megjelenítése, illetve az ezzel való dicsekvés. Ez részben összefügg azzal, hogy sikeresség és a státusz a machiavellisták elégedettségét jelentősen tudja befolyásolni, így számukra kiemelten fontossá válik az anyagi és a társadalmi elismertség.
Dr. Hollósy-Vadász Gábor PhD
adjunktus
Komment írása