Lehet, hogy kinőtted a pszichológusodat?

Amikor egy kliens felkeres egy pszichológust, általában vár valamiféle rálátást, útmutatást, és olyan új perspektívák megnyitását, amiket ő maga még nem vett észre. Az biztos azonban, hogy a pszichológusok is emberek, tehát nem egyformák - annak tekintetében sem, hogy milyen területeken jeleskednek igazán, és melyeken kevésbé. Az is teljesen egyedi, hogy mit keres pontosan a pszichológusban az, aki segítséget kér - lehet például, hogy valamilyen specifikus módszer ismerete miatt választja a kliens az adott pszichológust. A közös munkának azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a megértés meglegyen kliens és pszichológus között, beszéljék egymás nyelvét, és képesek legyenek olyan módon kommunikálni egymással, hogy a másik megértse. Természetesen a pszichológusra nagyobb rész hárul ebből a feladatból, de én úgy tapasztalom, hogy azok többsége, akik szakember segítségét kérik, nagyon igyekeznek megértetni magukat, hiszen vágynak arra, hogy egy olyan emberrel beszélgethessenek, akinek megnyílhatnak mindenféle gátlások nélkül - sok esetben életükben először.

Pszichológusként minden kliens esetében feladatunk értékelni, hogy egy adott kliens, aki segítséget kér tőlünk, a kompetenciahatárunkon belül van-e, vagyis olyan problémákkal érkezik-e, amelyekben megfelelő tudással, tapasztalattal, hozzáértéssel tudjuk őket segíteni. Előfordul azonban, hogy a kliens mégsem talál megfelelő útmutatásra a pszichológusnál, annak ellenére, hogy a kezdeti felmérés, ismerkedés alapján kölcsönösen úgy ítélték meg, hogy a kapcsolatban van potenciál. Ennek lehet több oka is, de én most arról szeretnék beszélni, amikor a kliens intelligenciája meghaladja a pszichológusét, és ezért nem tudja teljesen átadni a gondolatait a szakembernek, mert az információ egy része rendszerint elvész az értés során. A társadalmunkban a tekintélytisztelet ma is él és virul, különösen, hogy sokan fejben ráadják az orvosi fehér köpenyt a pszichológusra is, annak ellenére, hogy nem tatozunk az orvosok közé. Ez a tekintélytisztelet sok esetben meggátolhatja a klienst abban, hogy az ilyen típusú összeférhetetlenség esetén lépni merjen, vagy akár el merje hinni magának, hogy jól érzi, és a pszichológusa valóban nem érti őt meg egészen - pedig van ilyen, és ebben nincsen semmi furcsa. Az IQ és az EQ egyénenként eltérően fejlett és különböző kombinációkban járhat együtt, és természetesen nem mindig a pszichológusnál vannak a "magasabb pontszámok". Előfordulhat, hogy ebben az esetben a kliensnek érdemes olyan szakemberhez fordulnia, ahol a megértés teljesebb módon megvalósulhat. 

Egy olyan helyzet viszont, ami egy intelligencia szintbeli összeférhetetlenségnek tűnik, nem biztos, hogy mindig az. Vannak ugyanis olyan kliensek, nem is kevesen, akik ugyan nagyon jól értik már a saját belső működéseiket, és már számtalanszor analizálták a viselkedési mintákat, hibás és előremutató coping stratégiákat, gyakran felbukkanó érzelmeket és ezek összeköttetéseit a múltbéli élményeikkel, traumáikkal. Egy ilyen kliens könnyen érezheti azt, hogy a pszichológusa nem igazán tud neki újat mondani, hiszen mindennel tisztában van, ami benne történik, legalábbis a legtöbb esetben. Fontos, hogy itt nem a megnemértettségen van a hangsúly, hanem az új felfedezések hiányán. Amire az ilyen önmagukat analizáló kliensek azonban általában hajlamosan, az az intellektualizáció, vagyis az érzelmeiket kizárólag analizálják, és elfelejtik érezni őket. Ezért hiába érzik azt, hogy a pszichológus nem ad nekik új, izgalmas megfejtéseket, nem is erre van szükségük: arra van szükségük, hogy valaki megtanítsa őket érezni is az érzéseiket, és nem mesterséges távolságon át vizsgálni őket, mintha nem is a sajátjaik lennének. Ebben az esetben a pszichológus feladata nem is az összefüggések megvilágítása, hanem a jelenbe hozás - hogy az érzelmek testi megnyilvánulása is bekerüljön a tudatba, és a kliens könnyebben tudjon arra fókuszálni, ami éppen van, a "mi lesz" és a "mi volt" helyett. 

Ha olyan helyzetben találod magad, amikor nem vagy biztos benne, hogy tényleg haladtok a pszichológusoddal, első sorban érdemes lehet ezt az ő irányába jelezned. A negatív visszajelzés is része a munkának, és nem csak azt eredményezheti, hogy a közös munka megszűnik, hanem helyette segíthet abban, hogy a meglévő kapcsolat elmélyüljön, és nagyobb legyen a bizalmad a szakember felé. 

Kép forrása: Pexels