Kóros szokások

A pszichológiai értelemben vett kóros szokásoknak négy alfaját különböztetjük meg:

1. Kóros játékszenvedély
2. Pyrománia
3. Kleptománia
4. Trichotillománia

Mindre igaz, hogy a hátterében impulzus kontroll zavar feltételezhető. Ez azt jelenti, hogy bár a személynek nincs egyértelmű motivációja a cselekedet megvalósítására, mégsem képes kontrollálni azt. A viselkedést erős feszültség, belső kényszer előzi meg, a végrehajtás pedig kielégüléshez, és a feszültség csökkenéséhez vezet. Legtöbbször ezek a viselkedések a személy saját, illetve a közvetlen környezete (családja) kárára vannak. Ennek ellenére ez mégsem elég visszatartó erő a tett leküzdésére; a kóros szokás tehát folytatódik.

A kóros játékszenvedély ismétlődő belemerülést jelent a szerencsejátékok kiszámíthatatlan, a beteg számára rendkívül izgalmas világába. A rendszertelen pozitív megerősítés (nyerés) tovább fokozza a szenvedélyt, amely egészen addig eljut, hogy ha nem játszhat, akkor nyugtalan, ingerlékeny lesz.

A megszállott játékosok szinte mindig úgy érzik, hogy ez lesz az ő estéjük, mindent visszanyernek, azután abba hagyják. Illetve minden alkalommal elhiszik, hogy megtalálták gondolatban a „tuti szisztémát”.

Hiába okoz kárt a saját életvitelükben, a szociális környezetükében és a munkahelyi életben, a belső feszültség oly’ erős, hogy bármit megtesznek annak csillapítására. Akár törvényt is szegnek, csak hogy pénzhez jussanak, és játszhassanak.

Ez a kóros szokás inkább férfiakra jellemző, azonban a nők körében is előfordul olykor. A felnőtt lakosság 1-1,5%-a szenved kóros játékszenvedélytől, amely azt jelenti, hogy a közvetlen környezetüket is beleszámítva, legalább 5-7% körül mozog a valamilyen módon érintettek köre.

A játékszenvedélynek hosszú távon egyéb káros mellékhatásai is lehetnek, mint a depresszió, illetve szerfüggőség (alkohol, drog).

A kóros játékszenvedélynek hormonális háttere is van. Kimutatható a szerotonin, dopamin és ópiát rendszerek érintettsége.

A pyrománia egy sajátos zavar a kóros szokások között, mert ez súlyos sérüléssel vagy életveszéllyel is járhat, illetve a törvények is komolyabban büntetik.

A pyrománia lényegében az ismétlődő, szándékos, ok nélküli gyújtogatást jelenti. Nem valamilyen bosszú vagy anyagi haszon hajtotta cselekedetről van szó, sokkal inkább egy normálistól eltérő vonzódás és érdeklődés a tűzzel és azzal kapcsolatos eszközökkel (pl. tűzijátékok) kapcsolatban.

A feszültséget a tűzgyújtás csak részben csökkenti, magának az égés, robbanás folyamatának a nézése okozza a teljes megkönnyebbülést.

A pyrománia súlyos esetekben egészen addig eszkalálódhat, hogy már valóban emberéletek is veszélyben lehetnek. Szerencsére ez viszonylag ritkán következik be, mert a távolabbi szociális környezet sokkal kevésbé toleráns ezzel a viselkedéssel kapcsolatban, mint például a játékszenvedély esetén.

A kleptománia az egyén számára szükségtelen tárgyak eltulajdonítását jelenti. Az igazi kleptomániás legtöbbször meg sem tartja az adott tárgyat, inkább eldobja vagy elajándékozza. A feszültség oldását magának a cselekedetnek a sikeres végrehajtása okozza.

Anyagi haszonnal ezek a tettek nem járnak, azonban ezt a hatóságok, illetve a tulajdonosak nem veszik figyelembe, így a diagnosztizálatlan kleptomániás épp olyan veszélynek van kitéve, mintha valóban szándékos, előre kitervelt lopást követne el.

A kleptománia sokszor együtt jár depresszióval, illetve kényszeres viselkedéssel.

A trichotillomániát sokat tévesen kóros hajtépegetésnek ismerik, azonban ez a betegség valójában nem csak a hajszálak tépegetésére (és sok esetben megevésére) korlátozódik. Bármilyen testszőrzet tépése előfordul (szempilla, szemöldök, nemi szőrzet, szakáll), illetve a körmök módszeres rágása is.

Fontos, hogy ennek a viselkedésnek sem áll a hátterében egyéb betegség vagy pszichiátriai tünet, mint például bőrgyulladás, fájdalom, viszketés vagy hallucináció, téveszme.

A belső feszültség csökkentése ebben a kóros szenvedélyben a test „csonkításával” szűnik csak időlegesen.

A trichotillománia általában serdülőkorban kezdődik, és a lakosság 0,6%-át érinti. Ha belegondolunk, ez azt jelenti, hogy csak Budapesten 12 ezer ember szenved ettől a kontrollálhatatlan szokástól.

A trichotillomániának van genetikai háttere, azonban nem egyértelműen csak az az okozója. Mint legtöbb esetben, a genetika csak a hajlamot adja, a környezet aktiválja a kóros magatartást.

A kóros szokásoknak, vagy általánosságban az impulzus kontroll zavaroknak a leghatékonyabb kezelése a pszichiáterek és pszichológusok együttműködésével valósulhat meg. A megfelelő antidepresszánsok és/vagy feszültségoldók szedése mellett végzett kognitív viselkedésterápiával ezek a zavarok hatékonyan gyógyíthatók.

Mint ahogy azonban más szenvedélybetegségre is igaz, a kóros szokások is egy életen át reális veszélyt jelentenek arra, aki egyszer a rabjává vált. Tehát a folyamatos önismeret, stresszkezelés és a környezet odafigyelése elengedhetetlen a visszaesések megakadályozására.