A környezetünk pszichológiája – nem csak háttér

A környezetünk és a belső világunk kapcsolata már gyerekkoromban foglalkoztatott, csak akkor még persze nem tudtam így megnevezni. Nagyon szerettem időnként teljesen átrendezni a szobámat. Nem feltétlenül kellettek hozzá új bútorok: a meglévőket mozgattam, új helyet kerestem az ismerős tárgyaknak. Élveztem, ahogy ugyanaz a szoba egészen más lett és a megváltozott térben valahogy én is mindig egy kicsit újjászülethettem.

Később, pszichológiát és lakberendezést tanulva, ez a régi, ösztönös élmény új értelmet kapott számomra. Megértettem, hogy a bennem zajló folyamatok folyamatos kölcsönhatásban voltak anno is a külső környezetemmel: mikor belül változ(tat)ni akartam, segített, hogy a környezetemben is helyet tudtam ennek adni és teremteni.

A környezetünk nem pusztán háttér: használjuk, alakítjuk, jelentéseket kapcsolunk hozzá és közben az is befolyásolja, hogyan érezzük magunkat, mit tudunk megtenni, milyen lehetőségeket érzékelünk magunkban és magunk körül.

Egy átrendezés persze nem mindenkit és nem minden helyzetben érint ugyanúgy. Van, akinek a változás felfrissülést ad, másnak éppen az ismerős elrendezés jelent biztonságot. A környezetpszichológiai szemléletben számomra ez az egyik fontos kérdés: nem az, milyen térben kellene jól lennünk, hanem hogy nekünk mit jelent az a hely, ahol élünk.

Mit vizsgál a környezetpszichológia?

A környezetpszichológia az emberek és a fizikai környezetük kapcsolatával foglalkozik. Nemcsak az otthonunkkal, hanem a munkahelyünkkel, az iskolákkal, a közterekkel, természeti környezettel is. Azt vizsgálja, hogyan éljük meg és használjuk ezeket, milyen jelentéseket kapcsolunk hozzájuk és hogyan alakítjuk őket mi magunk.

Egy helyhez hozzátartoznak az emlékeink, a szokásaink, a kapcsolataink és az is, mennyi lehetőségünk van beleszólni abba, ami ott történik. Ugyanaz a szoba lehet valakinek megnyugtatóan ismerős, másnak szűkös vagy idegen. Egy nyüzsgő kávézóban egyikünk könnyebben dolgozik, másikunk nehezen tud figyelni. Egy családi ház otthonosságot adhat, de nehéz emlékeket, érzéseket is hordozhat.

Ezért a környezetpszichológia nem csak azt kérdezi: „Milyen ez a hely?” Hanem azt is: „Milyen itt lenni nekünk?”

A környezet helye a pszichológiai munkában

Pszichológiai tanácsadásban elsősorban a belső megélésekkel foglalkozunk, dolgozunk és természetesen egyáltalán nem „kötelező” nálam sem térrel vagy lakberendezéssel kapcsolatos témát hozni. A környezetünk azonban része az élethelyzetünknek, ezért bizonyos kérdéseknél fontos lehet ránézni.

Ha például úgy érzi valaki, hogy képtelen pihenni, hajlamos lehet ezt egy belső hiányosságként megélni. Azt hinni, hogy ő nem tud eléggé „stresszkezelni”, meditálni, ellazulni. Pedig érdemes lehet a belső elvárásaink, történéseink mellett azt is megérteni, milyen körülmények között próbálunk pihenni. Van olyan énidőnk, amikor nem szakítanak félbe? Tudunk jelezni másoknak, hogy most csendre lenne szükségünk? Ugyanott dolgozunk, intézzük a családi feladatokat és próbálunk kikapcsolódni? Lehet, hogy nehéz megengednünk magunknak a pihenést, de az is lehet, hogy a körülményeink sem hagynak rá sok lehetőséget. A kettő össze is kapcsolódhat.

Amikor a tér működésén szeretnénk változtatni

A lakberendezésben elsősorban a fizikai környezet alakítása kerül előtérbe. A környezetpszichológiai szemlélet itt abban segíthet, hogy ne csak az esztétikai szempontokat nézzük, hanem azt is, hogyan illeszkedhetne jobban az otthonunk ahhoz, ahogyan élünk és amire most szükségünk van.

Vegyünk példaként egy olvasósarkot: lehet benne magazinba illően szép fotel, puha takaró és gondosan kiválasztott lámpa, mégsem biztos, hogy használni fogjuk. Ha a család közlekedési útvonalába kerül, állandóan megszakíthatnak olvasás közben és idővel ritkábban akarunk majd odatelepedni. Ha a fény nem megfelelő az olvasáshoz, vagy kényelmetlen az ülés, az is elveheti a kedvünket az ott üldögéléstől. Ha pedig a fotel rendszeresen a félbehagyott feladatok és ruhák helye lesz és előbb pakolnunk kell, mielőtt leülhetnénk, szintén egyre kevésbé lesz vonzó az ott olvasgatás gondolata.

A kérdés ezért nemcsak az, hogyan nézzen ki az olvasósarok. Hanem az is, ki használná, mikor, mi történik az adott tér körül és mi akadályozza most a nyugodt olvasgatást ott.

A lakberendezési döntések mögött is ott vagyunk mi

A színek, formák és anyagok választásánál természetes, hogy inspirációkat keresünk. Egy fénykép azonban nem mutatja meg, milyen lesz nap mint nap az adott térben élnünk. Egy letisztult enteriőr például valakinek megkönnyebbülést jelenthet. Másnak ugyanez személytelen, mert hiányoznak belőle a könyvek, a képek és a saját történetéhez kapcsolódó tárgyak.

Hiszem, hogy a nekünk megfelelő otthon nem feltétlenül követ egyetlen stílust. Inkább teret ad azoknak az értékeknek, ami számunkra fontos, miközben a hétköznapjainkban is jól használható.

Hogy segíthet a környezetpszichológia a mindennapokban?

Kezdhetjük egyszerű megfigyeléssel.

Amikor például hazaérkezünk, tudatosan ránézhetünk az első néhány percre. Mi történik, mikor belépünk az otthonunkba? Milyen érzés fogad? Van hová letennünk a kulcsot, a kabátot, a bevásárlást vagy már az ajtóban helyet kell keresgélnünk nekik? Egy jól elhelyezett fogas vagy szabad felület apróságnak tűnhet, mégis könnyebbé tehet egy naponta ismétlődő helyzetet és jobb érzéseket hozhat a hazaérkezések pillanataiba.

Nem megoldás mindenre, de hasznos nézőpont

Fontosnak tartom, hogy ne várjunk a környezetpszichológiától olyasmit, amit nem tud megadni. Egy tér átrendezése nem old fel minden lelki nehézséget vagy kapcsolati feszültséget és nem is minden zavaró körülményünk változtatható meg szabadon és egyszerűen. A lakás mérete, az anyagi lehetőségeink, az együtt élők igényei vagy a munkánk feltételei valós korlátokat jelenthetnek. Nem szeretném azt sugallni, hogy csak megfelelőbben kellene berendeznünk az életünket és akkor minden rendben lenne benne.

A környezetpszichológiai szemlélet inkább egy újabb nézőpontot ad. Segíthet észrevenni, mi az, amit eddig csak magunkban kerestünk, pedig a körülményeinkhez is kapcsolódik és azt is, hol van valóban szükségünk és lehetőségünk egy kisebb-nagyobb változtatásra az otthonunkban. 

Gyerekként persze mindezt nem tudtam: csak élveztem, hogy ugyanazokból a bútorokból másféle szoba születhet és én is másképp lehetek benne - ez a hatás ma is felvillanyoz. Ma már a munkám során is látom, hogy a környezetünk amennyire akadályozhat, annyira támogathat is bennünket abban, amit szeretnénk megvalósítani.

Nem az a cél, hogy a környezetünk, az otthonunk tökéletes legyen, hanem hogy az adott élethelyzetünkhöz a leginkább passzoljon. Fontos, hogy ne pusztán körülvegyen minket, hanem legyen közünk is hozzá - hogy alakíthassuk, amikor az életünk változik és megtalálhassuk benne azt, ami számunkra ott és akkor a legtöbbet adni tud.