A komplexusról

Mi a komplexus jellemzője?
 
Nincs harmónia a belső személyiség rendjével.
Sőt, annak egyensúlyát, életrendünket épp úgy és épp oly váratlanul felboríthatja, mint pl. egy vesekő, ha begörcsöl. Ez a komplexus legalább annyira nem szükséges, mint a vesekő.
Ha pedig erőteljesen kifejlődik, „személyiség tumornak” is lehetne nevezni.
 
Mikor jelentkezik a komplexus?
 
Kiszámíthatatlanul.
Testi-lelki okok egyaránt mozgósíthatják.
Pl .valaki természetesen beszélgetett még az imént, s hirtelen elhallgat, vagy élesen felemeli a hangját, elsápad, vörös foltok jelennek meg az arcán, nyakán, kiveri a veríték… Elájul, kiszalad, hisztériásan viselkedik.
 
Mi áll  mögötte?
 
Egy, a lelkünk mélyére nyomott traumatikus, negatív élmény. Ha meghallja valaki valahol  a számára kellemetlen, negatív töltetű, vagy negatív emóciókra emlékeztető szót,  máris „bekattan” a negatív traumatikus élménye, s komplexusa máris szabad utat kapott…..
Okozhat ilyen lelki görcsöt érvényesülésre való kóros törekvés : pl. két munkatárs, egyiket kitüntetik, s amikor dicsérik, a másik, aki érvényesülési komplexusban szenved, hirtelen lever egy vázát, vagy köszönés nélkül távozik,…
 
Mit tehetünk?
 
Jól tesszük, ha tapintatosak vagyunk!
Ha lehet kerüljük az illető neuralgikus pontjáról való beszédet!
Ezzel nem gyógyítjuk meg, de nem fokoztuk a lelki görcseit.
 
Hogyan ismerhetjük fel önmagunkban?
 
Félálomban! Szenderegve!
Ha valami , s mindig  ugyanaz tölti be gondolatainkat, kényszerít rágondolni, olyannyira, hogy áttételévé kezdünk válni.
Ha ezt észrevesszük magunkon, közel járunk komplexusaink felismeréséhez…
Leggyakoribb és legismertebb a kisebbrendűségi komplexus!
Ettől szenvednek a legtöbben.
 
Hogy kerül ez belénk?
 
Általában már a gyermekkorban!
Szülők, nevelők felelőssége óriási! Ekkor lehet a legtöbbet ártani ( és legtöbbet segíteni is) a személyiség fejlődésében!
 

    túl nagy elvárás a gyerektől, amire képtelen – folyton csak szidalmazást kap „sose lesz belőled hasznos ember” (az ilyenből nem is lesz)
    volt fülfájós kisgyerek, aki az iskolában kötött sapkát hordott a betegségre hajlamos füle miatt. „Kerti törpe” lett a neve, végigjárva mind a 7 törpe nevét – végén KUKA névvel illették a fiút. A név rajtamaradt. Egész életére „kukává” vált…

    Újabb példa: testi fogyatékossággal, testi nyomorékon született egy gyerek – akit a testnevelés alól felmentették, de jelen kellett lennie a tornaórán. Tornatanár rákiáltott az öltözőben:” menj innen te töpörtyű!” 20 év múlva kiváló kutató lett belőle, de felakasztotta magát, mert újra valamiért megalázták. Zsebében cédulát találtak: csak ennyi volt rajta: „minek éljen egy töpörtyű?” Kisebbrendűségi érzése ölte meg. Úgy, hogy a nyaka köré abból a 20 éves mondatból csavart zsineget…, amit a tornaórán mondtak neki…Ennyit tudunk ártani szavainkkal!

A lélek  öngyógyító kísérletei:
Magasított ortopéd cipő kiegyenlíti a baleset miatt megrövidült lábat. Kompenzálja azt.  Legtöbb szervünk szintén kompenzál, kiegyenlítésre törekszik, így a lélek is ezt teszi. Csakhogy ez nem mindig jó irányban történik. Pl. alacsony termetű ember – nagy szájjal kompenzál.
Öndicsérő, dicsekvő ember dicsekvéssel – mert nem kapott elég elismerést gyerekkorban
De a túlöltözködés, a túlsminkelés is kompenzáció lehet (fontos, hogy vegyék észre)
Gyerekeknél ez agresszivitásban nyilvánulhat meg, a kisebbek felé.
A sokat fantáziáló ember is kisebbségi komplexusról árulkodik, mert képzelgéseiben éli ki magát. Álmodozásában legalább valaki, s nem is akárki…
Milyen a kisebbségi komplexusban szenvedő ember?

    Bizonytalan – minden mozdulatát megkérdőjelez. Jól mondtam? Nem jól mondtam? Felváltva visszahúzódó és agresszív.
    Döntéseit megbánja – „elvegyem feleségül vagy ne”?(Szókratész: válasza: „akár elveszed, akár nem, úgyis megbánod”)  Döntést, felelősséget szereti áthárítani másra.

    Szorongó – érzi, hogy valami baj van, de ezt magabiztosság látszatával kompenzálja. Igyekszik elhinni minden hazug hízelgést.
    Sértődékeny – a legkisebb bántást sem felejti el. Olyan, mint a vadgesztenye: kívül szúrós, belül keserű. Vagyis: boldogtalan!

 
Legjobban az el – szócskával jellemezhetjük az ilyen embert:
 
elbizonytalanít
elbátortalanít
elerőtlenít
elszomorít
az elesettség érzését kelti szüntelen,
elmagányosít, az emberektől elszakít!
 
Végül: a teljes elveszettség érzését kelti.
 
Mi a teendő?  Van-e ellenszere?
 
Szülők, nevelők felelőssége óriási!
A kimondott szó ártó, gyilkos hatása mindenki előtt ismert! Ezért jobban vigyázzunk kimondott szavainkra!
Fontos a pszichoterápia, szükség esetén szorongásoldó adása – ha lehet természetes hatóanyagú szert, pl. homeopátiát is javaslunk.
 
A fent említett  EL ellenszere a:
 
MEG.: megindulni, megérteni, megismerni kell a kiváltó okokat, hátteret. A probléma gyökerének  feltárásban, kezelésében sokat tud segíteni a pszichológus és a pszichiáter.