A kiveszőben lévő unalom

Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy unalom? 

Gyakran negatív gondolatok és érzések, illetve frusztráció társulnak hozzá. Ezek után nem meglepő, hogy nem akarjuk túl gyakran átélni. Amikor unatkozunk nem érnek minket ingerek, amelyek le tudnák foglalni az agyi kapacitásainkat. A semmittevés gyakran hozza magával az unalom mardosó érzését, ami azért olyan fájdalmas, mert ilyenkor nem tereli el a figyelmünket semmi a belső énünkről, gondolatokról, érzésekről. Ezekkel szembenézni sokszor kellemetlen, így felvesszük a nyúlcipőt és inkább elmenekülünk előle. Az unalom elkerülése alapvetően egy kreatív feladat és nagyon sokszínű lehet a megoldási képlet. Kiváló unaloműzési stratégia lehet a könyvolvasás, sportolás, beszélgetés, mindenféle szabadidős tevékenység. Így bár maga az unalom érzése nem kellemes, egészséges esetben nagyon hasznos is tud lenni mivel kreativitásra és cselekvésre sarkall.  Gyermekkorban pedig még fontosabb, hogy képesek legyünk rá és legyen is rá lehetőségünk, hogy megtapasztaljuk az unalom érzését, mert ezáltal tanuljuk meg elszórakoztatni magunkat, egyedül játszani, saját magunkkal kettesben időt tölteni, közben pedig fejlődik a kreativitásunk, az önismeretünk. 

Ezek ellenére az emberi természetben benne van, hogy nem szeret unatkozni és csak úgy elmerülni a gondolatok világában mindenféle cél nélkül. 2014-ben ezt Wilson és munkatársai kísérletesen is bizonyították. Első körben arra kérték a vizsgálati alanyokat, hogy töltsenek el 15 percet a saját gondolataikkal egyedül egy üres szobában. A legtöbb ember kellemetlen érzésről számolt be, s arról nyilatkoztak, hogy szívesebben hallgattak volna zenét, vagy használták volna az okostelefonjukat. A körülményeket tovább gondolva egy következő változatban elhelyeztek egy darab gombot a szobában, amivel áramütést lehetett kiváltani. A kísérleti alanyok egyszer „kipróbálhatták”, hogy milyen érzés a gomb okozta áramütés. Ezután arra kérték őket is, hogy töltsenek el 15 percet az üres szobában, ahol ezúttal most ott volt ez az egy darab gomb. Az alanyok megnyomhatták a gombot, ha akarták, de nem volt kötelező. A nők 25%-a, a férfiak 67%-a döntött legalább egyszer a gomb megnyomása mellett. Az egyik alany 190-szer érzett késztetést arra, hogy megnyomja a gombot és elektrosokkot okozzon saját magának, önként. 

A kísérlet rámutat, hogy sokan inkább választják a negatív, fájdalommal járó élményt, minthogy ne érje őket semmilyen külső inger. Vajon az, hogy nem ér minket inger, valóban rosszabb, mint maga áramütés? Ennyire szörnyű lenne, magunkba mélyedve gondolkodni, vagy éppen unatkozni? 

Ha egy pillanatra belegondolunk a mindennapjainkba, a körülöttünk élők és akár sajátmagunk szokásaiba, akkor rá kell, hogy eszméljünk, hogy valóban nagyon sokszor inkább csinálunk bármit, minthogy ne csináljunk semmit, még akkor is, ha tudatosan végig gondolva nem is látjuk hasznosnak az adott tevékenységet. Hányszor ragadsz az egyik social media felület előtt, s utólag visszagondolva nem is tudod felidézni már, hogy miket néztél? Hányszor van az, hogy csak úgy bekapcsolod a tv-t, rádiót, youtube-ot, netflixet vagy bármi egyebet, csak hogy szóljon melletted valami? Hogy ne unatkozzál…Esetleg az is előfordulhat, hogy olykor azon kapod magadat, hogy Te magad sem látod értelmét annak, amit csinálsz, de mégis csinálod, mert szükséged van az ingerekre. Egy idő után, s sajnos elég hamar, képesek ezek az értelmetlen szokások nagyon erőteljesen beépülni a mindennapokba. Sőt függőséghez is vezethetnek, mivel ezek a tevékenységek ugyanazokat a dopamin pályákat tudják aktiválni, mint amiket a különböző szerfüggőségek esetében is megfigyelhetünk. 

Összességében visszatérve az elejére, bár lehet, hogy átélni nem kellemes érzés az unalom, de az egészséges élet velejárója. Az unalommal való egészséges kapcsolat kialakításához először is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az unalom nem ellenségünk, hanem a jó barátunk, aki cselekvésre ösztönöz. Érdemes beépítenünk mindennapjainkba olyan időszakokat, amikor nem foglaljuk le agyunkat folyamatosan különböző tevékenységekkel. Lehet ez akár egy séta a természetben, meditáció, vagy egyszerűen csak egy kis idő, amit csendben töltünk. Ezek az alkalmak nemcsak az agyunk pihenését segítik elő, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy új ötletek szülessenek, és jobban megértsük saját magunkat.

Forrás: 

Wilson, T. D., Reinhard, D. A., Westgate, E. C., Gilbert, D. T., Ellerbeck, N., Hahn, C., ... & Shaked, A. (2014). Just think: The challenges of the disengaged mind. Science, 345(6192), 75-77.