Ez, mint minden készség lassan, de biztosan, lépésenként fejleszthető. Emiatt szeretnék a szakirodalom és a kliensekkel folytatott konzultációk felismerései alapján megosztani 25 apró lépést, amely a pozitív önbecsülés felé vezet:
- Az ideális énkép reálissá tétele, az aktuális énkép elfogadása: tudom, hogy a boldogság nem egyenlő az elégedettséggel, és, hogy bármilyen jóhoz hozzá lehet szokni, így nem egy kép eléréséhez kötöm a „jó életet”. Tisztázom, mit is várok el magamtól, és megkeresem, mi a jó bennem, az életemben, mit köszönhetek már most?
- Külső motiváció, külső célok és megfelelési vágy helyett: belső motiváció, belső célok, és a cselekvés öröme, mint jutalom.
- Nem csak a teljesítményt keresem, nem csak felrúgom az eddigi kereteket, hanem egy új belső berendezkedést, látásmódot hozok létre.
- Felfedezem és elismerem az erőforrásaim.
- Minden nap keresek valamit, amiért hálás lehetek, amit kedvelek, szeretek magamban – legyen ez egy jó szó, tett, bármilyen apróság, amit az életemre figyelve felfedezek.
- Csökkentem a prefekcionizmusom – reális célokat, elvárásokat tűzök ki, megengedem, hogy hibázzak, félbehagyjak vagy 80%-ra végezzek el dolgokat
- Nem büntetem, kritizálom magam.
- Rendelkezem az időmmel – nem őrlöm fel munkateljesítményre és megfelelési helyzetekre, megkeresem, hogy mihez van kedvem?
- Keresem az örömforrásaim, és „szeretethelyzeteket” – amelyekben természetességet, elfogadást tapasztalok
- Olyan célokat, vágyakat követek, olyan életet próbálok élni, ami belső értékeimmel egybevág.
- Optimális mértékű kontrollt tartok – nem kínzom magam, átadhatok feladatokat, hagyok időt spontán programokra, nehéz, elveszett helyzetekben keresem, ami ismerős, amiben jó vagyok.
- Elismerem magam előtt, ha valami jót tettem, és befogadom annak érzését, ha mások megdicsérnek – megengedem mások visszajelzéseit, nem ellenkezem, megköszönöm.
- Tudok konkrét dolgokat kérni, nemet mondani, kifejezni az érzéseimet, megosztani vágyaimat.
- Kapcsolati aktivitást tartok, ha időre van szükségem, megengedem az elvonulást.
- Egy érzést erősítek magamban: „szabad és erős vagyok, örömből kapcsolódok és végzem a dolgokat.”
- Magam határozom meg a felelősségköreimet – ami nem az enyém, nem veszem magamra, amit vállalok, vallok, azért kiállok bátran, mosolyogva.
- Amit elértem, és fontos a számomra, megtartom, fenntartom.
- Felismerem sémáim, gondolkodási mintáim, a saját történetem hozta elfogultságokat, torzításokat, és jókedvűen újragondolom őket, míg egy tiszta helyzetképet nem kapok.
- Megtanulok relaxálni, érzékelni a testem, lelkem – megtanulom megnyugtatni magam, és békés otthonra lelni magamban.
- Tudatosan használom érzékszerveim, kedvemre tapasztalom a világot - ítélkezés nélkül, elfogadóan részt veszek a jelem pillanatban.
- Megvizsgálom az életutam, mikor voltam boldog, erős – és tudatosan felidézem ezeket az élményeimet, és használom az ezek a tapasztalatok adta képességeket, cselekvéseket.
- Megkeresem, hogy ki vagyok, identitásom, meggyőződéseim szerint élek.
- Megírom az érzelmi önéletrajzom – látom, mit csináltam jól és kevésbé értékeim szerint, de mindegyik utat jelöl ki nekem.
- Köszönetet mondok szeretteimnek.
- Nyitottan állok magam és az élet előtt – tudom, ha odafigyelek, saját életem legjobb tanácsadója vagyok.
A blogbejegyzést Dr. Szalai Tamás Dömötör (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Komment írása