Kinek nem ajánlott az online terápia?

Magyarországon igény hiányában nem volt túlságosan elterjedt az online pszichológushoz járás, egészen mostanáig. Emiatt a hirtelen beállt szükség idején kliensek és segítőik számára egyaránt kihívásokkal járt a főleg személyes találkozókról való átállás, ám a problémák egy részét máig nem sikerült áthidalni. És ez nem az ő hibájuk.

Az online terápiák lehetősége elméleti szinten óriási lehetőséget jelentenek azok számára, akiknek korábban nem volt módja segítőt találni. A pszichológusok ugyanis elsősorban arra dolgoznak, amerre a legnagyobb igény van rájuk, ezért míg a nagyobb városokban egészen egyszerű időponthoz jutni, a kistelepüléseken hosszú várólistára kell számítani, feltéve persze, hogy egyáltalán akad a környéken pszichológus. Ráadásul, mivel a település méretével arányosan fogy a segítők száma, az ő végzettségük sem kellően sokszínű, így ha akad is pszichológus, nem biztos, hogy képes a hozott probléma szakszerű ellátására.  Az online térben azonban szinte végtelen számú pszichológus közül lehetne választani, csakhogy…

Csakhogy az online terápia nélkülözni kényszerül olyan elemeket, amik egyébként nélkülözhetetlenek lennének bizonyos esetekben, ennélfogva nem tud egyenértékű lenni a személyes találkozással. A komolyabb mentális zavarok esetében a kapcsolati problémák igen gyakoriak, az online tér viszont egy rögzült távolságot tart fenn a segítő-kliens kapcsolatban, így azon ekképpen segíteni sokkal nehezebb. A jelen járványhelyzetből leszűrt tapasztalat alapján emiatt legfeljebb ideiglenes megoldást jelenthet az online munka a feltétlenül szükséges időre, hiszen a terápia megtartó erővel is bír, ennek teljes elvesztése pedig felboríthatja az épp bontakozó egyensúlyt és visszavetheti a félbeszakított, de később folytatandó munka haladását. Ha azonban egy személyiségzavart vagy akár annál enyhébb problémát eleve online terápiával kezdenek gyógyítani, az online munkamód miatt jóval korlátozottabbak a lehetőségek.

A hátráltató tényezők közt szerepel például, hogy a kijelző nézése fárasztja a szemet, ami miatt nehezebb az egymásra figyelés, ráadásul csak a felsőtest egy része látszik, így a kommunikációnak csak egy igen kevés, nagyjából tíz százaléka adható át, vagyis sérül az önkifejezés mértéke. Az adatvédelmi kérdések fokozottan hangsúlyossá válnak, hiszen a személyesen megteremtett zárt és ezáltal biztonságos térrel szemben itt szervereken megy át az üzenet, amiben a megfelelő előkészületek híján akarva-akaratlanul mások is becsatlakozhatnak. Minden igyekezetük ellenére fontos kliens oldalról is tudatosítani, a pszichológus nem informatikus szakember, így valószínűleg minden akadályt nem fog tudni elhárítani. Különösen nem az időjárás vagy a járvány miatt tömegesen otthon maradó emberek miatt túlhasznált és így meggyengült internetkapcsolatot, ami sajnos az egész heti találkozást szabotálhatja.

Az is megerősítést nyert viszont az utóbbi időben, hogy akik még sohasem jártak pszichológusnál, nekik meghatározó élmény lehet így is, hiszen ezen a módon is képesek lehetnek fejleszteni az önismeretükön. Ráadásul, mivel a koronavírus az idősekre jelentette a legnagyobb veszélyt, a veszélytől fokozott szorongásuk oldására nem is lehetett volna jobb módszer, mint az online támogatás. A fő különbség tehát a segítés mértékében van: akinek nem pszichiátriai problémát vagy krízishelyzetet kell megoldania, az online térben kapott segítség is elégséges lehet, és a nagyvárosoktól távoli vidéken élő és/vagy mozgásában korlátozottak számára ez valóban nagyszerű lehetőség, de minden esetben érdemes tudnia a hatékonyságot érintő hátrányokról.

Forrás:

https://www.verywellmind.com/advantages-and-disadvantages-of-online-therapy-2795225

https://www.masterclass.com/articles/how-to-use-the-7-38-55-rule-to-negotiate-effectively