Kik vagyunk a képernyő mögött? Avagy hogyan formálja a közösségi média a fiatalok énképét

Az online jelenlét mint kutatási terület hangsúlyozása egyre több szakember érdeklődését felkeltette és egyéb érdekes megállapítások is történtek az utóbbi években. Felhívják a figyelmünket többek között arra, hogy nem a közösségi média platformjain eltöltött idő mennyisége, hanem az ott végzett tevékenység minősége befolyásolja az identitásfejlődést. Az aktív részvétel például, mint a minőségi tartalomkészítés, elősegítheti az identitáskeresést és az önismeret elmélyítését. Az önmagunk másokkal történő összehasonlítása az előbbiekkel szemben azonban növelheti az identitással kapcsolatos distresszt. A különböző oldalak lehetőséget adnak az introspekcióra, a történetmesélésre és a párbeszédre, amelyek mind hatással vannak a személyiség fejlődésére. 

A közösségi média valamely platformjával mindannyian találkoztunk már, van aki mindennapos használója, van aki tisztes távolságból szemléli, van aki még mindig csak barátkozik vele. Ami biztos, hogy a gyermekkora óta az online térrel cseperedő generáció életének mára már szervez részét képezi. 

Na de milyen mértékben? 

Egy átlagos tizenéves napi több órát tölt el a közösségi oldalakon… nem ám csak a tizenéves, a huszonéves, a harmincéves és szinte minden korosztály képviselteti magát a felsorolásban a napi több órás képernyőidő tekintetében, de… A fiatalabb korosztályra nézve sokkal inkább identitásformáló hatással bír a közösségi média, legyen szó pozitív vagy negatív irányú befolyásról. 

Az identitás a „Ki vagyok én?”, a „Hova tartozom?” és a „Mit képviselek?” kérdések. Az identitás én-azonosság, önmeghatározás szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül. A személyiségfejlődés eredménye, a szocializáció eredménye, az emberi kölcsönhatások során jön létre. Erik H. Erikson fejlődéselméletének ötödik szakasza a pubertás, melynek legfontosabb feladata az identitás kialakulása, mely serdülőkor végére befejeződik. Bár az identitás formálódása egy életen át tartó folyamat különböző szerepeken keresztül, melyekkel az egyén azonosul (szülői szerep, nagyszülői szerep, szakmában, hivatásban betöltött szerep stb.), a serdülő- és fiatal felnőttkor mégis a legérzékenyebb időszak az identitás kialakítására.

A közösségi média mostanra már tükörként funkcionálhat,  a „digitális tükör” szerepét tölti be. Ha a pozitív aspektusait nézzük, akkor teret adhat az önkifejezésnek: a emberek megmutathatják érdeklődéseiket, véleményüket. Erősítheti és kielégítheti a valahová tartozás, a közösséghez tartozás iránti igényt: mindenki megtalálhatja a „saját embereit” (pl. rajongói közösségek). A visszajelzések révén támogatást is nyújthat, amely megerősítések pedig az önbizalom erősítéséhez járulnak hozzá. Inspiráció, új nézőpontok és innovatív ötletek alapjául szolgálhat, azaz a tanulás egyik színtere lehet. 

Vannak azonban negatív oldalai is, amelyek sebet ejthetnek az önértékelésen. Az állandó összehasonlítás, a mások „tökéletes” élete nyomasztó érzéseket, szorongást kelthet. A társadalom, a közvetlen és tágabb környezet által kialakított normák, elvárások felerősítik a nyomást, hogy „én még nem tartok ott vagy éppen lemaradok valamiről, nem vagyok elég”.  

A külső megerősítések iránti igény növekszik, az önértékelés mérésére a lájkok és kommentek szolgálnak majd. Teret nyerhet az online zaklatás: megjelennek a határtalan és bántó kommentek, előfordulhat kiközösítés. Később pedig kialakul egy „kettős énkép”: a „valódi én”  mellett ott lesz az „online én” és a kettő eltávolodik egymástól, hiszen a kialakított „online én” nem feltétlenül fedi majd a valódit. 

Hogy tehetünk-e valamit szülőként, pedagógusként vagy fiatalként? A tudatos jelenlétet nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem az idő számít, hanem a cél, hogy „Miért vagyok fent?” a közösségi oldalakon. A tudatos jelenlét segíthet fejleszteni a digitális önismeretet: érdemes nagyobb figyelemmel követni, hogy az egyes platformok hogyan hatnak, mikor és milyen hatást fejtenek ki az egyénre. Érdemes továbbá témaként feldobni a családi, iskolai és kortárs környezetben is információgyűjtés és támogató hálózat kiépítése céljából. 

Nagyon fontos az online és offline identitás egyensúlyának kialakítása, hiszen az online világ csak egy része a mindennapjainknak. A közösségi médiának nem kell jónak vagy rossznak lennie, de mindenképp egy eszköz, ami  csak tőlünk függ, hogy hogyan használjuk. Te mennyire ismered azt az ént, akit online mutatsz meg?