Kijutni a döntésképtelenségből

Minden nap, minden órában döntést hozunk, ám vannak olyan döntési helyzetek, melyek különösen szorongást keltők lehetnek – azok, melyekben választásaink felelősségével szembesülünk. 

Az emberi lét "döntéssel bíró létezés". Lényegünkhöz tartozik a döntési szabadságunk, legfeljebb nem veszünk róla tudomást, hiszen szorongást keltő ez a felelősség – saját egyéni (választott) sorsunkkal egyedül állunk, egyedül mi felelünk választásainkért. 

Egy pillanatra sem térhetünk ki a lehetőségek közti választás kényszere elől, hiszen a 'nem választás' is választás. 

A lelki békénk szempontjából elengedhetetlen, hogy belsőleg is ki tudjunk állni cselekedeteink mellett, illetve képesek legyünk a döntésünk szerint cseleekedni. Döntésünk stabil, ha aszerint is cselekszünk, s kiállunk mellette. Ellenkező esetben –például ha egyszerre akarunk és nem akarunk valamit – a döntési helyzet pszichikailag, sőt fizikailag is felőrölhet.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy, 'jól döntsünk'? 

Néhány szempont, amelyet érdemes figyelembe vennünk:

  Két rossz közül nem lehet jól választani

Ha úgy érezzük, nem tudunk jól dönteni, az abból fakadhat, hogy meg vagyunk győződve arról, bárhogy is választunk, az kellemetlen következményekkel jár. Ennek a gondolatmenetnek a felerősödése odáig fajulhat, hogy a döntési helyzetet megoldhatatlanként éljük meg. A dilemmát valójában az eredményezi, hogy két értéktelenség, két nem kívánt dolog közé szorulunk – bármit is választunk, az kellemetlen, megterhelő, lelkünknek ellentmond.  

Rezignációt, frusztrációt, dühöt szül, mikor önmagunk és számunkra fontos értékek ellenében döntünk. Az ilyen ellenállásban való lét az életerőnket emészti, ami a lendületünk, rugalmasságunk és kreativitásunk csökkenésével jár. Ha arra összpontosítunk, amit ellenzünk, nem vesszük észre a lehetőségeket az egyes választásokban.

  A 'mellette levés' képessége

Jól dönteni csak értékek mellett tudunk, nem pedig azok ellenében. Ez az alapvető szemléletbeli különbség képes kivezetni dilemmánkból. A 'mellette levés' – melynek nem csak fejben, hanem szívben is meg kell történnie –, képes csillapítani azon veszteségek fájdalmát, ami a választásunkkal jár. 

A ,,4 fájdalom''

Minden döntési folyamathoz elkerülhetetlenül hozzátartoznak a veszteségek, melyeket érdemes tudatosítani. Döntési stratégiánk része kell, hogy legyen, ezek elviselhető szintre való szorítása.

1.  Mindig lesznek olyan választási lehetőségek, amik bár vonzóak, nem nekünk szólnak.  Míg másnak ezek adottak, mi legfeljebb vágyakozhatunk utánuk. Fájdalmas lehet ezt tudatosítani, de a döntési folyamatunkat egyszerűsíti. Vannak viszont olyan lehetőségeink amelyek hozzáférhetőek, ugyanakkor értelmetlenek, nevetségesek vagy ártalmasak, és nem áll szándékunkban ezeket választani. Ha ezeket is levonjuk a lehetőségek összességének számából, az marad, ami számunkra valóban lehetséges. Bár egyre szűkül a kör, a választásunk ettől még nem lesz könnyebb.
2. A következő 'fájdalom' abból a szembesülésből adódik, hogy választásunkkal egyúttal le is mondunk a számunkra adott összes többi lehetőségről. Ezek a lehetőségek ugyanígy mégegyszer már nem lesznek elérhetőek. Lehetőségeink minden pillanatban egyediek, s ugyanezek később már nem adódnak meg. 
3. Nincs olyan döntés, amelynek megvalósulása ne járna valamelyest kellemetlenséggel, ami ne kerülne valamennyi fáradságba, vagy ne járna lemondással.
4. Tudatosítanunk szükséges, ha a legjobb szándékkal is döntünk valami mellett, nincs rá garancia, hogy választásunk kimenetele jól alakul. Döntéseink következményeit nem tudjuk teljes bizonyossággal felmérni, így minden döntésünkkel rizikót vállalunk.

Miután szembenéztünk a választással járó 'fájdalmakkal', visszatérhetünk a 'mellette levés' gondolatához. Ez lesz az, ami képes elviselhető mértékűvé tompítani az imént leírt kellemetlenségeket.

Fontos látni, hogy ennek a 'mellette levésnek' hitelesnek, őszintének kell lennie. Őszintén hinnünk kell abban, hogy valami értelmes mellett döntünk, hogy valami jóért cselekszünk – így tudunk megszabadulni a dilemmától, amelyben minden választás rossznak tűnik. 

A 'mellette-lét' önmagában is képes az öröm és megelégedettség érzését kelteni, ráadásul hajlamosít a találékonyságra és rugalmasságra, általa fantáziánk szárnyakat kap.

A 'mellette-lét' elég örömöt ad, hogy ellensúlyozza a '4 fájdalmat'. Ha valami mellett döntünk és ki is tudunk állni mellette, mert számunkra értelmes, már nem akarunk minden lehetőséget birtokolni. A 'mellette levés' megadja az erőt, hogy választásunkra és az azzal kapcsolatos cselekvésre fókuszáljunk minden más (nem választott) lehetőség helyett.

Választásunk, amely értéket képvisel, megéri az árát, s ennek tudatában hajlandóvá válunk azt 'megfizetni'.

A döntésünk kimenetelét ugyan nem garantálja a 'mellette levés', de vigaszt találhatunk annak tudatában, hogy lelkiismeretünk szerint döntöttünk.