A kiégés legbiztosabb jelei – fordulj szakemberhez, ha ezeket tapasztalod magadon!

A burnout egy olyan tünethalmaz, amelyet először a specifikus krízisbeavatkozás (krízisintervenció), a szociális és egészségügyi, az önsegítő közösségek, vagy az egyéb humán szolgáltatások területén dolgozók körében figyeltek meg, de szinte valamennyi foglalkozáskör területén felléphet. Tünetei jól felismerhetők, így hamar észlelhető a folyamat jelenléte. Gyakori előfordulásának „köszönhetően”, napjainkra már speciális ággá vált ez a szakterület.

De mi az oka a kiégés-szindrómának, milyen tünetekkel jár, és hogyan, miből ismerheted fel, hogy téged is érint?

A burnout szindróma kialakulásában többek között az alábbi okok játszhatnak szerepet:

• a szakmai/munkahelyi elismerés hiánya,
• az irreális elvárások az egyénnel szemben,
• a túlságosan magas adminisztratív terhek a produktív munkához képest,
• a munka túlvállalása és a nem egyenlő munkahelyi elbírálás,
• a felbomlott munkaközösség,
• vagy a jutalom, illetve a dicséret hiánya.

Tehát a megelőzéshez szükséges a mindennapi, sikeres munkavégzésünk elengedhetetlen feltételeinek  biztosítása, továbbá mentális és fizikai egészségünk megőrzése és karbantartása is hozzá tartozik. Röviden fogalmazva: az, hogy emberszámba vesznek, és elismerik az erőfeszítéseinket.

Ha

• olyan testi és szellemi kimerültséggel élsz, amelynek tünetei a rendszeres kiadós, minőségi pihenések ellenére sem enyhülnek,
• és eltúlzott mértékben önfeláldozó vagy,
• valamint megfelelési-bizonyítási kényszered van a munkában,
• továbbá fokozott stresszérzékenység gyötör,
• a munkateljesítményed csökken és intoleráns a viselkedésed,
• netán azt érzed, hogy az empátia-képességed erősen megcsappant,
•  ráadásul a fenti tünetek közül több is jellemző rád, akkor érdemes lehet elgondolkodnod azon, hogy szakemberhez fordulj.

Ebből a felsorolásból is egyértelműen látszik, hogy a kiégés-szindróma egy összetett, számos szimptómából felépülő tünet-együttes, amelyekkel az a gond, hogy hiába avatkozunk be itt-ott, hiába javul egy-egy tényező, az az egész felborult rendszert nem képes helyrehozni.

A burnout szindróma kialakulása nem egy egyik napról a másikra fellépő jelenség. Itt egy lassabban végbemenő, idővel akár még rutinná is váló folyamatról beszélünk, amely a későbbiek folyamán sokszor már nem korlátozódik csupán a szakmai, munkahelyi tevékenységekre. Hosszabb-rövidebb (személyfüggő) idő alatt, akár életérzéssé, életfelfogássá is átalakulhat, amely a későbbiekben aztán már kihathat majd a személy munkahelyen kívüli kapcsolataira, magánéletére is.

Szakemberhez azonban nem csak akkor érdemes fordulni, amikor már egyértelműen és tartósan fennállnak a kiégés tünetei. Enyhébb, ritkábban fellépő tünetek esetén a megelőzés ugyanolyan hasznos lehet ezen a területen is, mint életünk során, az egészségünk megőrzése érdekében bármely területen. Egy szakember bevonása tehát ésszerű döntés, és hathatós segítség lehet úgy a felderítésben, mint a javulás útján való produktív, eredményes haladásban.