Ki fordulhat pszichológushoz? Tévhitek a pszichológushoz járásról

Bolondok vagy boldogok a pszichológus kanapéján?

Egyre többen járnak manapság pszichológushoz vagy más mentális segítőhöz. Az öngondoskodás és a belső elmélyülés egy formájává vált a heti konzultáció, csakúgy mint a jóga, az elvonulás vagy a templomba járás. Sokan azonban még mindig előítéletesek a szakmával szemben vagy akár önmagukkal szemben is, ha ilyen szolgáltatást vesznek igénybe. Az ellenérvek azonban nem feltétlen állják meg a helyüket.

„Nem vagyok őrült!”

Biztos mindenki hallotta már az agyturkász és lélekbúvár megnevezéseket. Ezek magukban hordozzák azt az előítéletet, mintha a pszichológus a mélységünkben turkálna, lenyúlna a lelkünkbe, hogy átalakítsa, szétszedje és újra összerakja azt. Valójában azonban ezt a munkát nagyrészt mi magunk végezzük. Ez egy olyan átalakulás, ami után sokkal inkább önmagunk leszünk. Mint az összegubancolódott égősor, ahogy sok órás küzdelem után végül felkerül a karácsonyfára, úgy válnak átláthatóvá és kezelhetővé saját belső működésmódjaink is. 

Nem kell mentális betegnek lenni ahhoz, hogy az embernek lehessen nehéz időszaka, így tehát a dilidoki sem a legjobb megnevezés. Gyerekkorunktól kezdve érnek minket traumák és nehéz élethelyzetek. Szüleink nem tökéletesek, az iskolában nehezen illeszkedünk be vagy nehezen érünk el eredményeket. A tinédzserek keresik önmagukat, a fiatalok a karrierútjukat, a családok a harmóniát. Előfordulhat, hogy párkapcsolati krízisünk van, gyászolunk, anyagi gondok vagy betegség van a családban, mely nehézségek nem mindig kezelhetőek és feldolgozhatóak egyedül.

Nem kell megvárni, míg elveszítjük az életkedvünket vagy a megterheléstől tényleg elmegy az eszünk, esetleg fizikai tüneteket okoz már a stressz. El szabad menni segítségért mielőtt tönkre mennek az emberi kapcsolataink vagy ha nem úgy élünk, ahogyan szeretnénk, ha a régi sérelmek, mint homokszemek bekerültek a mindennapok gépezetébe.

A pszichológiai konzultáció, a tanácsadás, a coaching és nagyon sok más módszer is éppen azért létezik, hogy a a pszichológiai értelemben egészséges emberek életminőségén javítson, céljaik elérésében segítsen, az élet epizódjaiból természetesen következő kríziseken átlendítsen.

 „Vannak barátaim, nincs szükségem pszichológusra.”

A pszichológus olyan, mint egy fehér lap. Valaki, aki bár saját személyiséggel és véleménnyel rendelkező ember, mégis tiszta szemmel tud ránézni a helyzetedre és tudja, hogy a figyelem és ítéletmentes odafordulás többet ér, mint ha saját véleménye szerint próbálná formálni a vele szemben ülő döntéseit. A barátok bár jó esetben a legjobb szándékkal állnak hozzánk, mégis beszivároghat tanácsaikba az ő elképzelésük rólunk, saját tapasztalataik vagy az aktuális lelkiállapotuk, mely meghatározza, mennyire tudnak ránk odafigyelni. A pszichológus érzelmi szálak nélkül, komoly szaktudással, külső szemlélőként lát rá működésünkre és problémáinkra és mi olyannak látjuk őt, amilyennek szeretnénk. Képes megfelelő kérdéseivel felnyitni a szemünket, rávilágítani dolgokra, anélkül, hogy direktbe a szemünkbe mondana bármit, amire nem állunk készen. A pszichológus egy egész óra osztatlan figyelmet ad, ami elképzelhetetlenül értékes. Mostanra büszkék vagyunk egymásra a barátokkal, amiért szembenézünk a problémáinkkal és profi segítséget kérünk a megoldásukban, ahelyett hogy egymásra terhelnénk azokat.

„Nekem erre nincs pénzem.”

Pszichológus segítségét igénybe venni igencsak költséges tud lenni, főként a heti rendszeresség miatt, így sokak szemében a budai háziasszonyok unalmában végzett luxustevékenységének tűnik. Bár egy óra a pszichológusnál valóban belekerülhet 12-16 ezer forintba is, ez egy hosszútávú befektetés önmagunkba, melynek során a pszichológus tanulásba fektetett éveit is meg kell fizetni. A szakember továbbképzésekre és szupervízióba jár, rendelőt bérel és egy vállalkozást tart fenn annak minden járulék és marketing költségével. Ez még mindig jelentősen olcsóbb, mint egy röpke konzultáció egy magánorvos rendelőjében, de egy autószerelő, egy mesterember, egy fodrász vagy egy könyvelő óradíja is simán utoléri ezt. Mi fontosabbra lehetne azonban költeni az életben az alapvető szükségleteinket követően, mint a jó közérzetünk? Hosszútávon az emberi kapcsolatainkba és az egészségünkbe kerület, ha éppen ezen a befektetésen akarunk spórolni.

„Meg tudom oldani a problémáimat egyedül is.”

Nem kell örökké pszichológushoz járni. Ő egy támaszpont a nehéz időkben, aki nem fogja helyettünk élni az életünket, csupán eszközöket ad a kezünkbe. Hálót kapunk, nem halat. A nehézségeinket továbbra is a mi feladatunk lesz megoldani és kemény munka elé nézünk, ha belevágunk egy önismereti folyamatba. Szembenézni önmagunkkal, a hibáinkkal és hiányosságainkkal hatalmas feladat és óriási bátorságot igényel. Végül azonban kisétálunk az ajtón kézben tartva a döntéseinket, tisztában önmagunkkal, önismerettel és eszközökkel a kezünkben. Kompetensebbnek fogjuk érezni magunkat a mindennapokban, tudatosabban figyelünk az emberi kapcsolatainkra és megízlelhetjük, hogy a boldogságunk a saját kezünkben van, a kontroll a miénk az életünk felett. Megtanulhatjuk szeretni magunkat, büszkének lenni a sikereinkre és feldolgozni a kudarcainkat. Ezután remélhetőleg tényleg meg tudjuk oldani a problémáinkat egyedül is, de már tudni fogjuk, hogy nem ciki, ha mégsem.

Ez egy csodálatos belső utazás. Félelmetes, hiszen nem a pszichológus a lélekbúvár, hanem mi magunk ugrunk fejest a végtelen és ismeretlen mélységbe. Mi nézünk szembe az igazsággal és önmagunkkal a boldogságunk érdekében. Feltépjük a sebeinket, hogy ezennel maradandó hegek nélkül varrjuk össze őket újra. Sírunk és nevetünk, ahogy belenézünk egy belső tükörbe, ahol nem biztos, hogy az eddig elképzelt önmagunkat látjuk, de közelebb kerülünk valódi és vágyott énünkhöz, mint valaha. 

Készen állsz a kalandra? Az élet legizgalmasabb utazása befelé vezet.

A cikk  a BME Műhely online egyetemi hallgatói lap felületén megjelent saját cikkem alapján íródott.