Úgy vélem a párkapcsolatok legnagyobb ellensége a mély, őszinte egymással való igazi kapcsolódás hiánya.
Nagyon gyakran láthatjuk, hogy a párkapcsolat már csak a napi, praktikus információk megbeszélésére korlátozódik, és közben nem történik meg az, amire mindkét félnek igazán szüksége lenne: a mély, őszinte érzelmi kommunikáció, az egymásban való feloldódás feltöltő élménye.
“Oltsd le magad után a villanyt!, “Pakold el a zoknidat!” – számtalan negatívumot tudunk felsorolni amiért a párunk bosszant minket – a mélyben meghúzódó okok azonban, hogy szeretethiányban szenvedünk, nem érezzük a partnerünk igazi, mély szeretetét. A veszekedés, egymás marcangolása tulajdonképpen a társunk büntetése az érzelmi magányosságunk miatt.
Természetesen a párkapcsolatokban megjelenő mintázat mélyebb, gyerekkorban megtapasztalt belső élményekből is táplálkozik, és a kellő mértékű belső énerőnk és saját magunk megtartása sajnos nem mindenki számára adott „alapból”. Ebben belső önismereti munkával sokat tudunk pozitív irányba fejlődni, melynek jellemzően pozitív kihatása van a párkapcsolatunkra nézve is.
A valódi, őszinte kapcsolódás érzelmi kockázatot jelent, hiszen mindig kérdés, hogy vajon elbírjuk-e ha a párunk csalódott, vagy valamilyen negatív érzést cipel, akár velünk kapcsolatban is. Érzelmi odafordulás és befogadás nélkül lehetetlenség ezt áthidalni. És bár kétségkívül lelkierőt kíván ezzel szembenézni, ha nem tesszük meg, később sokkal nagyobb árat fizethetünk érte – arról nem is beszélve, hogy megoldatlan konfliktusainkat a következő kapcsolatba is magunkkal cipeljük.
Ha azt halljuk, hogy egy boldog párkapcsolatért dolgozni kell, akkor azt hiszem talán ez az a fajta belső és egymással való “munka” mely megadhatja a meghitt, intim közelség feltöltő erejét.
Komment írása