Mi történt az aranyos gyerekünkkel?
Vacsora van. Ő is ott ül az asztalnál, mégis mintha máshol lenne. A telefonját nézi, a barátaival beszélget, a kérdéseinkre pedig egyre gyakrabban csak ennyi érkezik: „Semmi.”, "Hagyjál.”, "Jah, aha", "Ti ezt nem értitek".
A szobája ajtaja egyre többször csukódik be. Kevesebbet mesél. Többet vitatkozik. A barátok fontosabbá válnak, a szülő pedig néha azt érzi mintha elveszítené a kapcsolatot azzal a gyerekkel, akit eddig olyan jól ismert. De vajon mi számít a kamaszkor természetes velejárójának és mikor jelzi a távolodás, a sok konfliktus vagy éppen a teljes csend azt, hogy a családnak segítségre lenne szüksége?
A kamaszkor nemcsak a gyereket változtatja meg. Az egész családnak újra kell rendeződnie. Új határokra van szükség. Másképp kell közel kerülni egymáshoz. A szülőnek egyszerre kell tudnia elengedni és jelen maradni, miközben a kamasznak egyszerre van szüksége önállóságra és biztonságra. És hát ez nem mindig megy konfliktusok nélkül...
A családterápia olyan közös tér lehet, ahol nem azt keressük, ki a hibás, hanem azt próbáljuk megérteni, mi történik a családban, mi van a veszekedések vagy a bezárt ajtók mögött és hogyan lehet újra kapcsolódni egymáshoz. Nem feltétlenül a kamaszt kell „megjavítani”. Lehet, hogy a családnak kell megtalálnia egy új módját annak, hogyan legyenek együtt.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása