A jungi árnyék fogalma, a "sötét oldalunk"

Az árnyék fogalma 

Az árnyék Jung pszichológiájában egyaránt kapcsolódik a személyes és a kollektív tudattalanhoz is (Jung, 1997). A kollektív tudattalanban az ellenlábas része, a persona negatív lenyomata. Közel áll az ösztönvilághoz és a tudat irányába kompenzálóan viselkedik, illetve egyaránt fejt ki pozitív és negatív hatást is az Én irányába. Az árnyék magába foglalja azokat a kollektív és személyes diszpozíciókat (hajlamokat), amelyek összeegyeztethetetlenek a tudatosan választott életformáinkkal szemben: azaz, amelyeket nem élünk meg vagy nem tudunk megvalósítani (Jung, 1997).

Az árnyék eredete 

Platón Állam című művében árnyékképként jelenik meg az érzékelhető és látható világ és ez a láthatatlan, csupán ésszel felfogható ideavilág mása (Pál és Újvári, 2001). Bulgakov Mester és Margarita című művében a Sátán jelenlétét jelenti az, hogy az árnyék nincs jelen. Ady egyik versében (Istenhez hanyatló árnyék) a jelenség a lelket jelenti, amely hitt keresi (Pál és Újvári, 2001). Mindezen túl a fogalom összefüggésbe hozható a biológiában és fizikában szereplő entrópia fogalmával. Az entrópia egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi (Baumann). Az entrópiát az „idő nyílvesszőjeként” lehet legjobban meghatározni, amely mindig lefelé száll, így idővel minden elromlik, elpusztul vagy felbomlik (Baumann). Ennek nyomán az entrópia fogalma összefügg az árnyék Énnel szembeni összeférhetetlenségével és kompenzatórikus működésével (Jung, 1997). Az Ego folyamatosan harcol az árnyékkal a központi pozíció megszerzése érdekében úgy (Jung, 1997), ahogy az entrópia hat az egész természeti világban a termodinamikai folyamatok során. Mindemellett az árnyék előtörése morális konfliktust okoz (Jung, 1997), amely hasonlatos a termodinamikai fogalommal a rendezetlenség kialakítását tekintve (Baumann).

Az árnyék pszichológiai beágyazottsága 

Az árnyék jelensége Freud pszichológiájában is fellelhető, azonban ez viszonylagosan szélesebb perspektívában jelenik meg. Freud az életösztönök meghatározása nyomán kialakította a halálösztön, Thanatos, fogalmát, amely destruktív ösztönként jelenik meg (Freud, 1920). A Thanatos célja a rombolás, pusztítás és a kapcsolatok felbontása (Freud, 1920). Ezen gondolatmenetem hasonlatos a már fentebb leírt entrópia jelenségével, azaz az árnyék Énnel ellentétes működését jelzi, amely kiegyenlítő erővel képes hatni az egyénre: minél nagyobb mértékben hagyják figyelmen kívül vagy nyomják el, annál nagyobb erővel fog hatni az Énre (Jung, 1997). Mindezen túl az árnyék, mint a tudattalanhoz kapcsolódó rész kapcsolatba hozható Freud tudattalanjához (Freud, 1900), és annak egy részletesebb, árnyaltabb kibontásaként jelenik meg a számunkra. Mindemellett az árnyék bizonyos tekintetben összefüggésbe hozható Szondi családi tudattalanjának és irányítható fatalizmusának fogalomkörével is. Szondi elméletében a bennünk rejlő, recesszív gének, ősi, elnyomott elemek, határozhatják meg életünk jelentős választásait (Szondi, 1976). Ahogy a recesszív gének elnyomott formában vannak jelen Szondi elméletében, úgy jelenhet meg számunkra az árnyékrész elnyomottsága is. Az irányítható fatalizmus mindezt kiterjeszti és egy választást ad egy bizonyos mozgási területen belül (Szondi, 1976), ez a terület pedig összefüggésbe hozható azzal, ha valaki elfogadja és megérti árnyékrészét és ez által komplexebb működésre tesz szert, azaz nagyobb mértékben lesz képes irányítani életét.

Mindennapjaink árnyéka

Jung árnyékénak hatása a mai pszichoszomatika témakörében és az ezzel kapcsolatos azonosítása a folyamatokban jelentős szerepet kap (Karasau, 2018). Az árnyékkal kapcsolatos elnyomó működések nyomán az emberekben kialakulhat egy olyan állapot, amikor a háttérbe szorított énrész pszichoszomatikus tünetek formájában jelenik meg. Ezen betegségek gyógyítása és terápiája megvilágíthatja az árnyékban megbújó, önmagunk elől eltakart hiányokat, érzéseket és problémákat. Az árnyékba „száműzött” problémák fájdalmasok az egyén számára, és így e terápiás folyamat is gyakran kellemetlen. A terápiás keretrendszer azért lehet jelentős ebben az esetben, hiszen az árnyékszemélyiség gyakran nem látható a beteg számára, mivel azzal képtelen volt egyedül megküzdeni. A Jungi árnyékrészbe szorított komplexusok négyféle úton oldhatók fel Csehák értelmezésében: 
1. tudatos küzdelem, helyes feldolgozással; 
2. a komplexus kivetítése a környezetre, és így konfliktus kialakítása nyomán eredményes megküzdés; 
3. az Én komplexussal való azonosulása, amelyben a komplexus átveszi az irányító szerepet, és így tudatossá válik; 
4. a tudat összeolvad a tudattalannal a komplexus megoldása nyomán, amely a legveszélyesebb megoldás. 
Az előbb leírt megoldásokon keresztül dolgozik a pszichoszomatikai tanácsadó, és ezáltal segít az egyes betegeknek a testi fájdalmakon és rendellenességeken túlmutató, mélyen megbúvó árnyéktartalmakat tudatosítani és elfogadhatóvá tenni a páciens számára (Csehák).

Az előbb leírtak nyomán úgy gondolom, hogy Jung árnyék fogalma az egyik legjelentősebb jelenség lehet, amelyet valaha meghatároztak a pszichológián belül. Az egyén negatív, „démoni” aspektusának elfogadása és megértése már évezredek óta foglalkoztatja az embereket, és ezért is lehet meghatározó pszichológiai jelenléte. Mindezen túl úgy gondolom, hogy napjainkban ez a jelenség mégis valahogy háttérbe szorul, amely talán annak is lehet a következménye, hogy egy olyan világban élünk, ahol a digitális identitás nagymértékű szerepet játszik az emberek mindennapjaiban. Ezen identitás pedig nagyrészben abból áll, hogy az emberek pozitív hangvételű képekkel és „felfestett jelenetekkel” határozzák meg önmagukat a külvilág irányába, létrehozva így „digitális personájukat”. Mivel ez a folyamat határozza meg általában a digitális jelenlétet, így az emberek árnyékukkal kapcsolatos gondolkodás háttérbe szorulhat. Felmerül hát a kérdés, hogy mi van akkor az emberek negatívan ható árnyékrészével? Ha nem gondolkodunk egy dologról vagy nem mutatjuk azt kifelé, akkor ennek következtében az kevésbé lesz jelen mindennapi működéseinkben. Ezek mentén úgy gondolom, hogy a technika és az ezáltal létrehozott virtuális tér igencsak nehezebbé teszi az emberek útját abban, hogy árnyékukkal azonosulni tudjanak.
Egy segítői folyamat - legyen az pszichoszomatikával vagy más problematikával kapcsolatos - egyik kiemelt eleme, hogy a kliens saját árnyékrészéhez közeledni merjen és idővel képessé váljon megállni mellette.

Irodalomjegyzék

• Freud, S. (1900) Álomfejtés. Helikon Kiadó, Budapest.

• Freud, S. (1920) A halálösztön és az életösztönök. A „Világirodalom” Könyvkiadóvállalat kiadása, Budapest.

• http://teremtestudomany.hu/baumann-entropia/ Letöltve: 2024.10.30.

• http://www.lelkititkaink.hu/pszichoszomatika_arnyekszemelyiseg.html Letöltve: 2024.10.30.

• JUNG, C., G. (1997) Emlékek, álmok, gondolatok. Európa Kiadó, Budapest.

• Karasau, T., B. (2018) Psychotherapy of the Psychosomatic Patient. The American Journal of Psychotherapy, 33. 354-364.

• Pál, J., Újvári, E. (2001) Szimbólumtár. Balassi Kiadó, Szeged.

• SZONDI, L. (1976) Választásaink alakítják sorsunkat. In Győri Gy.(szerk.) Ember és műveltség. Gondolat Kiadó, Budapest.