Jung álma

Sokszor előfordul, hogy amikor álmodunk, az ösztönös szint már rendelkezik olyan információkkal, mellyel a tudatos szint még nem. Ezért néhány álom csak a jövőben kap értelmet, akár évek, évtizedek múlva, mikor már hozzáférhetővé/elfogadhatóvá válik a tudat számára az ösztönszint üzenete.

Vajon volt –e Jung-nak olyan álma, mely az általa fent leírt elemzéssel új értelmet nyerhet?

Jung Az ember és szimbólumai című könyvében egy érdekes álmáról számol be éppen abból az időből, amikor Freud volt az analitikusa. Egy ház jelent meg előtte, régi bútorokkal, és egyértelműen sajátjának érezte azt az otthont. Újabb és újabb szobákat tárt fel, és egyre lejjebb ment a házban, míg a pincéig nem ért. Ott talált egy járatot, ami egy réges-régi sírba vezetett le, ahol két koponyát és csontokat látott. Jung ezt az álmát úgy értelmezte, mint pszichéjének fejlődését. Ahogy egyre lejjebb haladt a ház szintjeiben, úgy haladt lelkének elemzésének is a mélye felé. A koponyákat, csontokat úgy értelmezte, mint fiatalkora paleontológiai érdeklődésének szimbolikáját, mely aztán elszakította őt a szülei vallásos életfelfogásától, melyeket az álomban a régi bútorok képviseltek a fentebbi szinteken.

Freud ezt az álmot másképp értelmezte volna. A sírkamrák képét a terapeuta halálával, azaz önmagával hozta volna összefüggésbe – Jung ezt csak feltételezte, hiszen attól való félelmében, hogy elveszíti Freud barátságát, soha nem mesélt neki erről az álomról. Talán Jungnak a Freud felé érzett elfojtott indulatai sűrűsödtek össze ebben a képben, vagy talán valóban csak a fiatalkori paleontológiai eszmék jelentését hordozták magukban.

Azonban ha a Jung által leírt, álmodó halála után tekintünk rá erre a képre, akkor a két koponya akár jelentheti magát Freudot és Jungot is. Két kiváló 'koponya', kiknek elméleteire még számtalan új irányzat, további emelet épült értékes, díszített bútorzattal. Eszmeiségük és tanításuk még haláluk után is hatalmas értéket képviselnek azok számára, akik leásnak egészen tudatuk mélyéig, a pince alatti járatig. 

Ezen gondolatkísérletem játékossága nemcsak abban rejlik, hogy a Jung által leírt életút utáni álomértelmezést alkalmaztam saját álmára, hanem abban is, hogy éppen ezen álmával próbál rávilágítani arra, hogy többféleképpen is lehet értelmezni ugyanazon képeket. Csak az nem mindegy, hogy éppen ki teszi mindezt – az álmodó, a terapeuta, vagy éppen egy jövőből érkezett idegen.  

C. G. Jung (1993). Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, Budapest