A hatvanas években kulturális forradalom söpört végig a nyugati kultúrában, mely megteremtette a posztmodern társadalom alapjait. Az ellenkultúra (ideértve a hippi mozgalmat, diákmozgalmakat, stb.) egyre nagyobb tömegeket szippantott be, és az egyoldalú racionális gondolkodás és a végtelen felhalmozás értékei mellett merőben más értékek is feltűntek, és az emberek egyre nagyobb számban fogadták el azokat természetesként.
A kulturális kreatívok a nyugati és keleti szemlélet integrációja által a környezetvédelem és fenntartható fejlődés fontossága mellett már ebben az időben is a keleti spiritualitással, az egészséges működésre és önkiteljesítésre fókuszáló humanisztikus pszichológiával, a holisztikus egészségtannal, a bio vagy vegetáriánus ételekkel és a pszichedelikus mozgalmakkal kapcsolatos kérdésekre fókuszáltak.
A kulturális kreatívok száma folyamatosan növekedett. Míg az 1960-as években az amerikai felnőtt lakosság alig 4%-áról lehetett kijelenteni, hogy kulturális kreatív, 1995-ben már az amerikai felnőttek 23,6%-áról (44 millió) volt elmondható ugyanez. 1999-re arányuk elérte a 26%-ot (50 millió), 2008-ra a 35%-ot (80 millió).
Számuk drasztikus növekedésének egyik oka, hogy az új értékek és világszemléletük kinőtte a korábbi kereteket és integrálódott a hatvanas években útjára induló új társadalmi mozgalmakba, melyek a polgári jogokat, a nők, a melegek, az állatok jogait, a társadalmi igazságosságot, a harmadik világ leszakadásának csökkentését és az éhezés megszüntetését tűzték ki zászlajukra, illetve az ökológiai változásért és a háborúk ellen küzdöttek – és teszik ezt a mai napig.
A növekedés másik oka pedig az információs társadalom 1950-es évektől tapasztalható térhódítása volt: az információ terjedésére ugyanis jellemző, hogy az a média egyre szélesebb köréből szerezhető meg, melynek következtében manapság már nem csupán fentről áramlik lefelé (televízió), hanem lentről is felfelé (internet).
A kulturális kreatívok fele, a „kemény mag” élen jár a szubkultúra kreatív kezdeményezéseiben, ők a fenntarthatóság fontos ügye mellett a belső életükre és személyes fejlődésükre is intenzív figyelmet fordítanak. Mivel kétszer annyi nő tartozik közéjük, mint férfi, ezért azt is kijelenthetjük, hogy napjainkban az inkább nőknek tulajdonított értékek térhódítása is folyamatban van, vagyis a bal agyfélteke dominanciája – mely a racionálisabb gondolkodást eredményezi -, mellett egyre nagyobb szerep jut a jobb agyféltekés gondolkodásnak; az intuíció, az empátia és a kreativitás értékeinek, melyek korábban kevésbé számítottak valódi értéknek. Ez a szervezetek szintjén is jelentkezik, – bár ez hosszú folyamat – a női vezetők egyre inkább egyenrangú partnerként vannak kezelve.
(Természetesen ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a férfiak nem lennének kreatívak, empatikusak vagy intuitívak, de a modern értékek egyeduralma korábban ezeket az értékeket határozottan másodlagosként ismerte el a racionalitás értéke és a tudomány megismerési módja mögött.)
Ez új kapcsolódási formákat is jelent emberek között, mely igencsak előremutató.
A periférián elhelyezkedő „zöld kulturális kreatívok” jóval pragmatikusabbak, ők az ökológiai fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás elkötelezettjei, de a személyes fejlődésük és a személyközpontú értékek iránt csak átlagos érdeklődést mutatnak, viszont következetesen követik és támogatják a kemény magot.
A kulturális kreatívok minden társadalmi rétegben megtalálhatók, ezért nem írhatók le egyértelműen foglalkozás, képzettség vagy jövedelem alapján. A legfontosabb ismertetőjegyeik az értékeik, a világnézetük és életstílusuk.
Bizonyos szempontból láthatatlan populációnak tűnnek, hiszen nincsenek társadalmi helyszíneik ahol találkozhatnának, nem szimbolizálják őket hivatalos klubok, szervezetek, egyházak vagy politikai csoportok, nem gyártanak kizárólag az ő ízlésüknek megfelelő TV műsorokat, filmeket vagy egyéb médiaterméket, nincs intézményi hovatartozásuk, vagy a szélesebb kultúrához való hozzátartozásuk.
Inkább a társadalom kulturális mozgalmáról van szó, melynek létezése eredményei által nyilvánvaló: a zöld vállalkozások támogatása, a bio-ételek, az alternatív- és komplementer medicina, a spiritualitás és a pszichoterápiák új formái nem létezhetnének a kulturális kreatívok nélkül. Ők a jelen idők fő mozgatói. Azonban éppen a fentiek miatt nincsenek tisztában egymás létezésével sem, így gyakran magányos farkasként tekintenek magukra, és társadalmi erejük nagyságát sem ismerik fel.
(Folyt. köv.)
Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus, coach
krízistanácsadó szakpszichológus
Felhasznált irodalom:
Anderson, S. R., Ray, P. H. (2009). Kulturális kreatívok. Akik képesek megváltoztatni a jövőt. Pilis-Print Kiadó
Ray, P. H. (2008). The Potential for a New, Emerging Culture in the U.S.. Report on the 2008 American Values Survey.
Tibbs, H. (2011). Changing Cultural Values and the Transition to Sustainability. Journal of Futures Studies, Vol. 15(3). 13 – 32.
Komment írása