A jóhoz könnyű hozzászokni, avagy a hedonisztikus adaptáció

A hedonisztikus adaptáció jelensége mindennapjainkban igen gyakori, különösen a fogyasztói társadalom által ösztönzött vágyak és elvárások közepette, hiszen mindenhonnan az árad, hogy szükséged van a legújabb és legmenőbb termékekre. Ha intrinzik nem volt meg rá az igényed, a tudatos reklámpszichológiával megteremtik neked. Miért van szükséged ezekre a tárgyakra, élményekre?  Hát azért, mert ettől leszel igazán boldog, szól az ígéret a reklámokból, ami tudatalatt bekúszik az elmédbe, s Te magad is elkezded elhinni. Mikor megszerzed a vágyott célt, ideiglenesen lelankad a hiánya miatt érzett frusztráció, helyette pillanatnyi örömmámorba kerülsz, azonban a dopamin raktárak hamar kiürülnek az agyadban, amik az örömérzetéért felelősek és üresség marad csak vissza. Így aztán meglátod a következő reklámot, vagy a másik kezében a még újabb terméket, s újra felébred a vágy benned, hogy szükséged van arra is, az előző már landol is a szobád sarkában és már arról álmodozol, hogy hogyan fogod megszerezni azt a másikat, ami tuti biztos, hogy sokkal jobb, mint az előző volt. Ezt alá is támasztod természetesen magadnak tényekkel, hogy igazold magadban a jogos igényedet és ezzel megnyugtasd a lelkiismereted, hisz az önigazolás működik. A mókuskerék pedig végeláthatatlanul megy tovább és tovább. Az öröm mindig gyorsan elhalványul, az elégedettség mindig csak átmeneti, és mindig van valami még vonzóbb, még újabb, még menőbb. Közben, ha meginognál, akkor pedig természetesen megerősítik a reklámok, illetve a szociális környezet, hogy de, már pedig szükséged van a következőre is.

Ennek a jelenségnek az alapja a fentebb már említett hedonisztikus adaptáció, amely a pozitív pszichológiából ismert. Ez azonban nem csak konkrét tárgyakkal, élményekkel működik. Anyagi helyzetnél is nagyon hasonlatosan tud lejátszódni a forgatókönyv, az, amit már sikerült elérni csak rövid ideig nyújt elégedettséget, hozzászokik az ember és még többre kezd el vágyni. Kutatások bizonyítják, hogy az anyagi helyzet javulása csak időleges szubjektív jóllét növekedést okoz. Ez az alkalmazkodási folyamat, azaz az adaptáció az emberi természet része, mely az evolúció során fontos szerepet játszott. Anno ugyanis létfontosságú volt, hogy képesek legyünk megszokni az új körülményeket, s miután megszokottá vált, már nem igényelt extra energiabefektetést, így a figyelem a következő, újabb kihívásra, lehetséges veszélyforrásra irányulhatott. Ez a képesség segített a túlélésben, de egyben nyitottá is tett arra, hogy mindig újabb és újabb veszély, ill. ingerforrások után kutassunk.

Ennek elharapódzása esetén ez válik egész életünkre jellemzővé, s így például „átterjed” a párkapcsolatokra is. Az új mindig jobb elven, a kezdetekben izgalmas az új partner, aztán unalmassá válik és kell egy még menőbb, még újabb, s folytathatnánk az élet minden további területén, pl. pályaválasztás és munkahelyek stb…

Ha valaki belekerül ebbe a mókuskerékbe, addig nem tud kikerülni, amíg észre nem veszi, hogy mi zajlik az életében. A kulcs az, hogy realizáljuk, az új nem mindig jobb, mint a régi. Úgy kell megválasztani a dolgainkat, legyen az egy használati tárgy, egy eszköz, egy munka, vagy a párunk, hogy az értéket képviseljen számunkra, amiért érdemes küzdeni, akkor is, ha éppen valami elromlik, vagy nehézségek adódnak vele.
 Ha a megoldást keresed a problémára, akkor a mindfulness segítségével tudsz visszatérni az itt és mostba. Hiszen a mókuskerékben szinte egy percig sem voltál a jelenben, mindig a jövő lebegett a szemed előtt, a milyen jó lesz, majd akkor…

Érdemes végig gondolni, hogy mi az, ami jelen pillanatban megvan az életedben és hálás lehetsz érte. A mindfulness technikák révén megtanulhatjuk, hogyan legyünk jelen az adott pillanatban, és hogyan élvezzük az életet anélkül, hogy állandóan valami újra és jobbra vágynánk. A hála gyakorlása pedig segít abban, hogy értékeljük azt, amink van, és ne vegyük magától értetődőnek a jó dolgokat az életünkben. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy az anyagi javak és az újdonságok csak átmeneti, majdhogynem „áttetsző” boldogságot nyújtanak, jobban összpontosíthatunk azokra a tényezőkre, amelyek igazi boldogságot hoznak. Ilyen tényezők lehetnek a mély és kielégítő emberi kapcsolatok, az önmegvalósítás, a személyes fejlődés és az élet értelmének megtalálása.