Imaginációval segíthetünk magunkon a nehéz helyzetekben

Sokan vágyunk egy bölcs tanácsra, megbízható útmutatásra, amikor szem elől tévesztjük a célt, nem találjuk az irányt, úgy érezzük, hogy elakadtunk, vagy épp döntési helyzetben vagyunk. De ki lehetne bölcsebb tanácsadónk, mint saját magunk - pontosabban saját magunk egy érettebb, kiforrottabb verziója -,  saját utunkon ugyanis senki nem járhat előttünk.

Hogyan tegyünk különbséget egzisztenciális értelemben lényeges és lényegtelen problémák között - vagyis, mi az, ami létezésünk szempontjából mérvadó és élettörténetünkben jelentőséggel bír?

E jelentős dolgok tisztázására alkalmazható imaginatív módszer egyfajta ,,időutazás", ami lehetővé teszi a jelen problémáinak relativizálását, segíti a távolságtartást a pillanatnyilag leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal szemben.  

Az eljárás során más idősíkokat is bevonunk az átélésbe - erre utal az ,,időutazás"-, így az emocionálisan megterhelő helyzetek érzelemtelítettsége csökken, és lehetővé válik azokra higaddtabban ránézni. 

Ez az imagináció érzelmileg mélyen érinthet minket, ugyanakkor erőforrásainkra is rávilágíthat. Az erőteljes érzelmi érintettség következményeként beállítódásunk módosulhat.

Az imaginatív technikák általában egy rövid lazító gyakorlattal kezdődnek,  például néhány mély lélegzetvétellel. Ha van egy jól bevált relaxációs technikánk, alkalmazhatjuk ezt. Következő lépésként vegyük fel a kapcsolatot a képzeletbeli jövővel, pontosabban a jövőbeni énünkkel! Próbáljuk meg elképzelni időskori énünket, aki megőrizte életkedvét és nyitottságát, s aki hajlandó megosztani velünk bölcsességét! Forduljunk hozzá, vagyis saját magunk kiforrottabb  verziójához, aki tisztán látja hibáit és eredményeit is! Próbáljunk meg annak az idős embernek a szemüvegén keresztül a mostani helyzetre tekinteni, akivé egyszer válni fogunk! Feltehetjük a kérdést neki, hogy miért volt érdemes élnie, illetve miért volt érdemes küzdenie? Hogyan látja a mostani nehézségeinket? 

Adjunk magunknak egy kis időt, hogy megfigyeljük ezt az idős embert - a vonásait, mozdulatait -, majd próbáljuk meg kimondani a válaszait a korábban feltett kérdéseinkre!  A válaszokat akár le is írhatjuk, ha ez könnyebbséget jelent. Egy ideig engedjük magunkra hatni az élményt!

Honnan tudhatjuk, hogy ez a technika bevált-e a számunkra? 

Ha a kapott válaszok egy érett személyiséget tükröznek, s ha azon kapjuk magunkat, hogy képesek vagyunk saját magunkat meghaladva, egy távolabbi perspektívát felvenni. 

Az eljárás segítségünkre lehet, hogy meg tudjuk különböztetni a fontos dolgokat a lényegtelentől. Persze ettől még a problémákat ugyanúgy érzékeljük, de már kevésbé nyomasztanak, így visszakapjuk erőnket és könnyebben eljutunk a megoldáshoz, a továbblépéshez.

Ugyanígy előtérbe kerülhetnek olyan dolgok, melyekre korábban kevés figyelmet fordítottunk, mégis fontosak számunkra. 

Az ehhez hasonló gyakorlatok némi hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy értékeinkrt megbecsüljük, életünket értelmesebben éljük.